Luxushotel és kígyó a házban – couchsurfing történtek a nagyvilágból

Szinte minden világutazónak van egy jó kis couchsurfös története, hiszen ez az egyik legjobb módja annak, hogy utazás során ingyen szállásod legyen, közben megismerkedj a helyiekkel és új barátságokat köss a világ bármely pontján. Ráadásul viszonozhatjuk befogadóink kedvességét, esetleg meghívhatunk más utazókat is otthonunkba, hogy így mutassuk meg nekik saját hazánkat és kultúránkat, ezzel is tovább víve a couchsurfing szellemét.

Az biztos, hogy igazi kalandok és izgalmak várnak ránk, ha beköltözünk egy idegenhez. A következő cikkben olyan történeteket olvashattok, amelyek először ugrottak be utazós bloggereknek a couchsurfing kifejezés hallatán.

Mexikó – Közös luxuslakosztály egy idegennel

Ildikó, a bootnroads bloggerének története

Amikor májusban világgá mentünk párommal, nem terveztünk hotelekre költeni, főleg nem luxushotelekre. Hogyan kerültünk mégis a cancun-i Ritz – Carlton egyik óceánra néző lakosztályába? Vagy a San Francisco-i Donatello-ba? Vagy a kevésbé luxus, de annál kényelmesebb Best Western egyik Los Angeles-i szállodájába?

A válasz egyszerű : COUCHSURFING

Amikor az első hoteles host-unk meghívott, hogy töltsük vele a napot, és ha szeretnénk, akkor szívesen megosztja velünk a lakosztályát, akkor őszintén megvallva, kissé vonakodtunk.
Viszont mivel ketten voltunk a párommal, így nem láttuk akadályát annak, hogy felmérjük a terepet, és ha valami nem stimmel, akkor lelépünk. Amikor megérkeztünk a Cancun-i Ritz- Carlton lobbijába, a recepciós majdnem szörnyethalt a látványunktól. Valószínű nem mindennapi eset, hogy két átizzadt backpacker vágtat be hozzájuk, az egyik vendégük után érdeklődve. Mivel a kétely végig az útitársunk volt, akkor sem voltam teljesen meggyőződve, hogy jó ötlet volt odamenni, de hát a puding próbája az evés…
Szóltunk a recepciósnak, hogy kit keresünk, és néhány perc múlva meg is érkezett házigazdánk, aki majd a lakosztályba vezetett, mielőtt együtt elindultunk felfedezni a Cancun-i tengerpartot.
Annyira hihetetlennek tűnt (és még mindig), hogy folyton az járt az eszembe, hogy mikor ébredünk fél vesével. Természetesen nem is történt velünk semmi baj, csupán megismertünk egy nagyon kedves és nyitott kolorádói fiút, aki csak társaságra vágyott, akivel megoszthatja a mexikói kalandjait. Végül 2 napot és 2 éjszakát töltöttünk vele, és később újra találkoztunk Los Angeles-ben, meg a mai napig heti szinten tartjuk a kapcsolatot vele. Ez a történet után többé már nem vonakodtunk, ha egy CS-s házigazda a hotelszobáját szerette volna megosztani.

Cancun luxus hotel terasz
Csodás reggel Cancunban. Kép by bootsandroads

Izrael – Kulcs a postaládában

Judit a Judit Travels bloggerének története

Két éve történt, hogy már megvolt a repjegyem Izraelbe, három nap volt még vissza a nagy utazásig. Kiderült, hogy az akkori barátom nem gondolta annyira komolyan a dolgot, és nem szeretett volna elszállásolni Tel Avivban, úgyhogy elkezdtem eszeveszetten keresgélni a CouchSurfingen valami megoldásért. Posztoltam a Vészhelyzetes csoportba, és kaptam pár üzenetet. Köztük Aylintól is, aki azt mondta, hogy ugyan nem lesz otthon mikor érkeznék, mert New Yorkba kell mennie üzleti útra, de otthagyja a kulcsot nekem a postaládájában és maradhatok 4 napig, ha gondolom.

Ilyenről még sosem hallottam, de valamilyen oknál fogva őt “választottam”. Megvolt a repülés, megérkeztem, és tényleg ott volt a kulcs elrejtve a lakáshoz. Eléldegéltem ott 3-4 napig, amíg maga Aylin megérkezett. Kiderült, hogy rettentő jófej srác, és sok időt töltöttünk együtt a 3 hónap alatt amíg Izraelben éltem, sokat segített nekem. Szóval, én nem csak egy kanapéra, de egy nagyon jó barátra is találtam CouchSurfingen.
Máig nem értem, hogy adhatta oda egy idegennek a lakását pár napra, de nagyom hálás vagyok neki.”

Tel Aviv tengerpart
Tel Aviv – Kép by Judit

Magyarország – Szex a kanapén

Berni a Mindenütjóóó bloggerének töténete

Az egyik legkellemetlenebb élményem egy lengyel párral történt, akik egy utazásra álltak össze, ugyanis Horvátországba mentek az új évre. Korábban nem ismerték egymást, a lány egy hirdetésre jelentkezett. Én voltam az útjuk első állomása. Úgy volt, hogy csak egy éjszakát maradnak nálam, de aztán kettő lett belőle. A második éjszakára elég jól sikerült “összemelegedniük”. Az én kanapém a nappaliban van, ott aludtak ők. Ha a fürdőszobába szeretnék menni, át kell mennem a nappalin. Második éjszaka felébredtem, hogy ki kéne mennem a wc-re. Még jó, hogy nem vagyok az az ágyból kipattanós típus, mert basszus mit hallok?! Hogy ezek ketten, ott a kanapén… nem kell részleteznem ugye? És én közben majd bepisiltem…

Franciaország – Éjszaka a csendőrségen

Elvira a Vargabetűk bloggerének története

Egy franciaországi couchsurfing során barátokkal érkeztem egy szimpatikus host lakásába, ami egy kerítéssel körülvett lakóparkszerűségben volt. Emeletes házak egymás mellett – nem figyeltünk fel semmi különösre, csak akkor, amikor a szállásadónk a lelkünkre kötötte, hogy ne kóricáljunk a lakópark hátsó részénél. Kiderült, hogy fegyvereket tároltak abban a szegletben – a lakóparkszerűség ugyanis a francia gendarmerie, vagyis csendőrség (a francia katonasághoz tartozó rendfenntartó szerv) ingatlana volt, a szállásadónk pedig egy valódi gendarme. Meglepődtem ezen a kinyilatkoztatáson, mert nem keltette katona benyomását, pontosabban nem fért össze az én gendarme-sztereotípiáimmal – igaz, keménykötésű volt, de a beszélgetéseink alapján egy a társadalmi egyenlőtlenségekre és a környezeti problémákra érzékeny embert ismertem meg a személyében. A gendarme nemcsak szállásadó volt, de gáláns vendéglátó is, meghívott vacsorára, reggelire, és közben mesélt a világ különböző országaiba tett kiküldetéseiről (a „mission”-ökről) – nem részletezte őket nagyon, gondolom, hivatali titoktartás alá esnek –, és még a politikailag korrekt harc mibenlétébe is beavatott (ennek lényege, hogy az ellenfelet minimális sérülés okozásával szabad ártalmatlanítani, pl. a kart úgy kicsavarni, hogy a delikvens ne mozdulhasson, de ne kelljen utána sínbe tenni, továbbá ököllel nem ütünk, csak tenyérrel csapunk, stb.). Három napig vendégeskedtünk nála, és azóta ha Rejtő Jenő-regényt olvasok, valahogy mindig olyannak képzelem a karaktereket, a keménykötésű, de a szívük mélyén humánus figurákat, mint amilyen a gendarme volt.

Franciaország
Közös sörözések helyszíne Franciaországban. Kép by Elvira

 

Irán és Omán – Mintha családtag lennél

Viki az Always bring a towel bloggerének története

Amikor Iránba készültünk többen javasolták, hogy próbáljuk ki a couchsurfinget. Mivel nem volt veszteni valónk úgy gondoltuk megér egy próbát. Akkor még mit sem sejtettünk ennek sikeréről, de Iránban tényleg nagyon kíváncsiak a külföldiekre. Miután megosztottuk nyilvánosan az útitervünket írnunk sem kellett senkinek. Maguktól jelentkeztek a jövendőbeli szállásadóink. Nem hittünk a szemünknek.

Szállásadóink, Vahid és családja, Teheránban csupa szív szeretni való emberek, akik VIP vendégként kezeltek minket az első perctől kezdve és befogadtak a családjukba. Vahid minden szabadidejét a mi szórakoztatásunkkal töltötte és velünk turistáskodott a városban. Egyik nap „becsempészett” minket irániaknak szóló ingyenjeggyel egy amúgy elég drága múzeumba! A tesója kocsival elvitt minket kirándulni egy közeli hegyre. Apukájával elmentünk az esti imára a mecsetbe. Isteni finom reggeliket és vacsorákat kaptunk az anyukájától és sok-sok szeretetet. Sokkal jobb volt mint bármelyik szálloda.

Remélhetőleg hamarosan mi is viszonozhatjuk a kedvességüket, mivel Vahid tavasszal Magyarországra látogat! ☺
Iránon felbuzdulva elhatároztuk, hogy a couchsurfinget Ománban is megpróbáljuk. Sikerült is találni egy nagyon szimpatikus 52 éves rendőrt. Az ő háza  és vendégszeretete a legvadabb álmainkat is felülmúlta. 5 csillagos ellátásban volt részünk. Valójában alig akartuk elhinni, hogy ez velünk történik. Ahmednek csodálatos háza volt, amit teljes mértékben megosztott velünk. Dugig pakolta a hűtőt minden finomsággal és még a kocsiját is kölcsönadta, amíg béreltünk magunknak sajátot. Segített ügyes-bajos dolgainkat intézni. Körülbelül olyan volt, mintha a gyereki lennénk.

A világ másik táján is volt jó történetünk amikor Új-Zélandon süllyedő hajón couchsurföltünk.

viki-1-of-1
Luxus “kanapé”. Kép by Viki

Norvégia – Hárman a kanapén

Rebeka a Wandering lightly bloggerének története

Eddig kétszer couchsurfingeltem, egyszer Norvégiában, egyszer meg egy perverz angol pasasnál, de az inkább albérlet volt, így az annyira nem számít. Ahhoz, hogy egyedül vállalkozzak erre a kalandra, még mindig nem vagyok elég bátor, úgyhogy Norvégiába is a barátaimmal mentem. Igazából nem volt semmi zavarba ejtő, vicces vagy különösebben érdekes, viszont rohadt kényelmetlen volt. Hárman mentünk, két lány és egy fiú, és ez nagyban megnehezítette a szálláskeresést. Végül úgy döntöttünk, hogy kettéválunk, és a csapat férfi tagját magára hagytuk pár diákkal, akik szeméten éltek. Na jó, igazából csak az áruházakból kiselejtezett ételeket kukázták ki, ami ott állítólag normális, de ez valamiért kicsit megrázta az útitársunkat.  Talán ezért is döntött úgy, hogy a következő éjszakát velünk tölti, aminek következtében hárman nyomorogtunk egy amúgy is kényelmetlen kanapén. Tovább rontott a helyzeten, hogy nem volt függöny, a nap meg már hajnali egykor felkelt. Próbáltam volna letakarni a szemem valamivel, de hideg is volt, úgyhogy minden ruhadarabom a melegedést szolgálta, a takaró meg nem volt elég nagy. Mivel Norvégia nagyon drága, és mi nem akartunk sokat költeni, a táplálékbevitelem sem volt megfelelő. Nekem napi minimum ötszöri étkezésre van szükségem az életben maradáshoz, úgyhogy ez sem segített abban, hogy Norvégiára visszagondolva a rosszullét és a kialvatlanság jut eszembe. Mindenesetre legközelebb jobban felkészülök.

Nepál – Kígyó a házban

Yeti a Female Yeti bloggerének története

A világ körüli utamat Nepálban kezdtem majdnem másfél éve. Miután visszajöttem egy kemény túráról, a Manaslu körútról, Pokharába vitt az utam ahol gondoltam életemben először kipróbálom milyen is Nepálban couchsurfölni. Egy sráctól kaptam választ, hogy majd vegyem fel a kulcsot a boltban ami az övé volt. Így is tettem. Elmentem a boltba és rákérdeztem mikor is megy majd haza. Mondta, hogy nem megy ma este haza. Az egész ház üres volt. Másnap ismét rákérdeztem mikor jön haza. A válasz ugyanaz volt: ma nem megy haza. Úgyhogy ismét egy éjszaka egyedül a házban. Majd aznap délután jött egy francia srác, aki egy hete couchsurfölt itt, és most visszajött pár napra. Ő mondta, hogy a tulaj még nem mer visszaköltözni, mert állítólag egy kígyót látott a házban. Viszont addig is elfogadott néhány couchsurf kérelmet,  ugyanis, ha a vendégek közül nem hal meg senki, akkor valószínűleg ő is visszaköltözhet. Ezek után már csak egy napot maradtam és természetesen benéztem a kanapé alá mielőtt aludni mentem.

pokhara tó csónakok
Pokharai tó

Happy End sztori

Berni másfél éve couchsurfön keresztül ismerte meg párját akivel a mai napig boldogságban él és megannyi kalandot osztanak meg utazásaik során.

0 Megjegyzés Tags:

Szerző:

Female Yeti

Female Yeti

Yeti 2015 szeptemberében ment világgá egy hátitáskával 10 év gondosan feléptett angliai élet után. Világ körüli útja során Patagóniában aludt a híd alatt, csőben, ahol éppen ráesteledett és mégis boldogabb mint valaha, hogy lecserélte a munkáját a BBC-ben full time kalandokra a Föld körül. 2017 áprilisában tért haza egy időre, hogy kidolgozza a jövőjét amiben szeretné ha kalandok, úgyanúgy mint előtte, nagy szerepet játszanának. Yeti már 45 országban járt.

Szíve csücskei a hegyek, ahol szívesen túrázik és mászik, viszont a tengerpartot sem veti meg, szeret olvasni a hullámok közelében. Mindenben kedvét leli, ami szép vagy számára élvezetes ebben a világban.

Mottó: “Nem azért élünk, hogy együnk és a pénzt keressünk. Hanem azért eszünk és keressük a pénzt, hogy élvezzük az életet. Erről szól az élet, és ezért élünk.” George Mallory hegymászó

Yeti kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.