Külföldre költöznél? Egy év tapasztalatai Dél-Amerikából

Ha úgy döntesz, hogy egy idegen országba költözöl, (itt most nem feltétlenül az Únió tagországaira gondolok, mert ott kicsit könnyebb a helyzet a bürokrácia és munkavállalás szempontjából, de vannak pontok, amelyek ilyenkor is érvényesek) mindegy, hogy önként vállaltad vagy küldenek, a bizonytalanba mész vagy a biztosra, érdemes az alábbbiakat fontolóra venni. A témának hatalmas angol nyelvű irodalma van: ez elsősorban annak köszönhető, hogy sokan élnek hosszabb-rövidebb ideig külföldön az észak-amerikai, kanadai vagy akár a fejlett nyugati országok lakói közül. Általában szakmai kiküldetések ezek, amelyek alatt/után az emberek megosztják tapasztalataikat blogokon, újságokban, vagy könyvekben. Talán azért van ez, mert annak ellenére hogy első hallásra könnyűnek tűnik a kiköltözés, valójában vannak húzós szakaszai. A szemléltetőeszköz esetünkben Chile, kissé több, mint egy éves tartózkodás után. Munkahellyel, ellátással, mint könnyítő tényezők.

Santiago Chile utcái
Santiago utcáin

1.     A nyelvtanulás nem olcsó. Sőt, igen drága. És nem is fogsz 3 hónap után irodalmi vagy politikai vitákba bonyolódni a frissen szerzett nyelvtudásoddal. Ha nem lehet az általad beszélt nyelveken (sok ázsiai államban nem várják el az expatoktól, hogy megtanulják a nyelvet, mert nagyrészt mindeni beszél angolul) boldogulni, érdemes már kiköltözés előtt alapszintet elsajátítani. Santiagoban hosszútávon nehezen lehet spanyoltudás nélkül boldogulni úgy, hogy itt valamilyen szellemi munkát végzel, az angol nyelv tanításán kívül. Vannak olcsóbb módszerek, beszélgetések, self-schooling, skype-tanárok, a lehetőségek tárháza határtalan. DE kell rá időt és valamenyi pénzt szánni.

2.     Hivatalos tartózkodás. Általában szükséged lesz vízumra (kivétel az Únió), amely kisebb-nagyobb utánajárást igényel. Chilében az utánajárás nem nehéz, de várni kell körülbelül 3-6 hónapot, amíg jóváhagyják. Vízum és itteni személyi szám nélkül munkahelyet találni meg lakást bonyolult ugyan, de nem lehetetlen. Mindenképp figyelembe kell venni 2-3, de akár 6 hónap üresjáratot, bárhová is költözik az ember, mind anyagi szempontból, mind a kitartás és türelem szempontjából. Magyarul, ha nem vár munkahely és lakás, akkor legyen legalább annyi pénzed, amiből ennyi ideig meg tudsz élni. S esetleg megvenni a hazafele repülőjegyet, amely így Dél-Amerikából nézve nem kevés.

3.    Ha nem dolgozol és lehetőséged sincs a közeljövőben munkát találni, akkor egy hónap után eleged lesz a vakációzásból és sürgősen ki kell alakítanod egy hasznos napi rutint, hogy ne kerülgessen a honvágy, a depresszió és az a kérdés, hogy miért is nem volt jó nekem otthon. Nekem nehéz volt szembesülni az itteni munkaerőpiaccal valamint a sok szabadidővel. Itt Santiagoban spanyoltudás nélkül, kelet-európaiként, otthon szerzett diplomával, szakmán belül munkát találni körülményes. Nem lehetetlen, idővel és sok sok kapcsolattal, networkinggal lehetséges, de ezt meg kell tanulni elfogadni és jól kezelni. És megtanulni türelmesen várni és közben keresni, keresni. Munkavállalás után viszont nehéz szembesülni a kevés szabadidővel, itt ugyanis a munkahét 45 órás, a kötelező ebédszünet 1 óra és az utazás is időigényes. Ellenben kitűnő tanulási, képzési lehetőségek vannak. Nem utolsó sorban ilyenkor az ember pótolhatja az abbahagyott tanulmányait is egy online mesterivel például.

4.     Ha találsz munkahelyet, vagy vállakozást indítasz, számítani kell azzal, hogy ez egy más kultúra, mások a játékszabályok a munkahelyen, az utcán, a családokban, barátok között. Nem teljesen mások, de vannak árnyalatnyi vagy nagyobb különbségek, ez érvényes Chilére. De például aki Mumbaiba vagy Ecuadorba visz a sorsa, ott azért nagyobb nyitottságra és kompromisszumkészségre lesz szükség. (azért írtam ezt a példát, mert itt élő expatok vagy kiköltözők blogjait ismerem). Azt hiszem, ezt hívják kultúrsokknak. Ezt illik diszkréten kezelni és nem lépten-nyomon hangoztatni az ittenieknek és főleg nem folyamatosan a szülőhazánkhoz vagy bármi egyébhez hasonlítani. Ezzel a helyieknél nem szerzünk jó pontot, senkinek sem esik jól, ha a házatáját ócsárolják.

5.     Az étkezés. Chilében ez nem probléma, mert a konyha hasonlít az európaihoz és ha valami otthoni ízt szeretnénk, nagyrészt minden hozzávaló megtalálható. De aki a közel- vagy távolkeletre költözik, annak számolnia kell az ottani étkezési szokásokkal, a másféle ízekkel, alapanyagokkal. Mondok egy példát: aki nem szereti a birkahúst és a római köményt, annak Marokkóban oda kell figyelnie, hogy legalábbis az első hetekben ne szaladjon minduntalan bele. Indiában a húsevők pedig (lényeges) kisebbségnek számítanak. Mint ahogy Argentínában a vegetáriánusok.

6.     Vallásos és nemzeti ünnepek. Itt bizonyos ünnepnapokon megáll az élet és a kereskedelem. Időben meg kell gondolni például a kenyérvásárlást. Szeptemberben, a függetlenség napján egymás után két szabadnap is van. Ha ez hétköznapra esik, akkor az egész hét ünnep, vakáció, nem működik semmi, nincs például ügyintézés. Olyan, mint egy karácsonyi munkaszünet. Az egész ország ünnepel. Ilyenkor át kell adni magad a hangulatnak és keresni egy jófej társaságot és velük együtt átbulizni az ünnepet. De gondolom az ünnepnapok kérdése egy, az európai keresztény vallásoktól különböző országokban több vagy másféle odafigyelést is igényel. Ellenben a te ünnepeid senki nem ismeri és nem is ünnepli, elég elhagyatottnak érzi magát ilyenkor az ember. Vagy ha ünnepli is, másként. Például a karácsony itt – 30 fokos hőségben, pálmafák alatt – egész más hangulatú, mint a forraltbor-illatú otthoni karácsonyi vásárokban.

Santiago expat party csajok beszélnek
Expat party Santiagoban. Forrás IPWA

7.     Online expat közösségekkel való kapcsolatfelvétel, még kiköltözés előtt. Blogok, cikkek, facebook-csoportok, angol nyelven lehetőleg. Vagy ha az illető ország nyelvén, az az igazi. Bejelentkezni Internations, Couchsurfing oldalakra vagy egyéb helyi szervezetekbe. Fontos keresni a hozzánk hasonló, ideiglenesen kint tartózkodók társaságát, mert sok részletre, problémamegoldási lehetőségre felhívják a figyelmünket a beilleszkedéssel kapcsolatban (amely esetleg a helyieknek föl sem merül, hogy probléma lehetne). Például annak a facebook csoportnak, amelyiknek tagja lettem (elég későn, sajna) a napokban volt egy olyan témája, hogy bizonyos krónikus betegségek gyógyszerei mennyivel (duplája) drágábbak itt, mint Európában. Érdemes tehát otthonról feltankolni ezekből, ha valaki ezt tudja időben. Vagy csalódottan kérdezte valaki, hogy ha itt él turistavízummal egy fél évig, akkor miért nem bérelhet lakást? (Santiago legnagyobb részén személyi számmal és munkaszerzőséssel lehet lakást bérelni. Ha ez nincs, akkor apartmanrendszerben lehet lakni.)

8.     Hasonlóan fontos helyi kollégák barátságát keresni, vagy helyi barátokra lelni. Hol érdemes kezdeni? Az otthon űzött aktivitást, hobbit itt is lehet, kell folytatni. Én Toastmasters-tag voltam otthon, itt is megkerestem a helyi klubokat. Aki tangózik, az folytathatja. Aki túrázni szeret, mindig vannak helyi szervezett túrázások, csoportok. Kollégák is általában nyitottak az ismerkedésre. Jó oldal erre a Meetup. Fotózni tanultam, kirándultam Meetupos csoportokkal.

túrázás túracipúk a hegytetőn Santiago mellett.
Túrázás Santiago mellett

9.     Szakmai rendezvények, kamarák. Érdemes bejelentkezni, eljárni a rendezvényekre, ismerkedni szakmabeliekkel. Nem utolsó sorban jó munkakeresési lehetőség is.

10.  Követség, konzulátus. A hazánk követségére bejelentkezni kötelesség, szerintem legkésőbb az első hónapban meg kell tenni. Főleg egy olyan országban ahol igen kevés honfitárunk tartózkodik. Bármi problémánk akad, a követség az első, aki támogat. Ismerősöm mesélte, hogy a 2010-es földrengés után a családja nem tudta elérni: telefon nem működött, áram nem volt, internet szintén nem és a nemzetközi sajtó tele volt rémhírekkel. Az kétségbeesett családja fölvette a kapcsolatot a követséggel és a munkatársak egy napon belül a nyomára akadtak és tudósították a családját, hogy minden rendben. Meg az sem elhanyagolható, hogy a követség sokszor rendez összejöveteleket, a nemzeti vagy vallási nagy ünnepek alkalmával az ember nem érzi olyan távol magát az otthontól.

11.  Honvágy. Az van. Kiválthatja az évszakok változása, családi vagy egyéb ünnep, egy szülinap, egy betegség vagy csak egyszerűen egy ismerős illat. Ezt gondolom másképp kezeli az, aki ideiglenesen költözik határon túlra meg az is, aki úgy dönt, hogy véglegesen lakcímet változtat. Valószínűleg – több telephely esetén – az elsőnél nehezebb, a második költözés után már könnyebb. Több angol nyelvű expat- vagy kiköltözős blogot olvasok, amelyek általában pozitív hangvételűek, nyitottak, nem beszélnek negatív tapasztalatokról, de náluk is megjelenik néha a honvágy, a hazatérés gondolata. Azt is láttam viszont, hogy pár év külföldi tartózkodás után megtörténik egy bizonyos paradigmaváltás, már az új ország is otthon, és hazamész akkor is ha szülőhazádba, akkor is ha fogadott hazádba mész. Mindkét helyen otthon vagy. Vagy sehol sem? A munkahelyi kiköldetést vállalóknál átlag 3,5 év a kint töltött időszak. Ez azért sok: időközben kormányváltás történik, egy gyerek óvodaköteles lesz, a hazatérés sem olyan felhőtlen, mint gondolnánk.

12.  Saját nemzetünk közösségei. Én úgy gondolom, ha ideiglenesen élünk külföldön, akkor fontos, hogy új ingereket kapjunk, új emberekkel beszélgessünk és gondolatainkat, beidegződéseinket átgondoljuk, esteleg csiszoljuk, átfaragjuk. Ebben nem feltétlenül segítenek honfitársaink. Mindezek ellenére ezt a szálat is föl lehet/kell venni, embere válogatja, hogy mi az ami őt boldoggá teszi külföldön.

13.  Bürokrácia. A külföldre költözés előtt, (legyen az ideiglenes vagy állandó, önszántunkból történő vagy céges, vagy egyéb külső hatás miatti) utána kell nézni annak, hogy az otthoni rutinfeladatok dolgok hogyan is működnek az illető országban. Ilyenre gondolok, hogy munkavállalási lehetőségek és feltételek, lakhatási lehetőségek és költségei, banki ügyintézés, védőoltások, időjárás, időeltolódás stb. Ahol gyerekek vannak, iskolázási lehetőségek, idegen nyelvek oktatása, tanév szerkezete (Chilében a tanév februárban vagy márciusban kezdődik és szeptemberig tart) és költségek, az oktatás színvonala és rendszere és egyebek.

14.  Jó lefordítani a tanulmányokat igazoló dokumentumokat, ha szükséges, hitelesíteni és az akkreditációról tájékozódni. Ellenőrizni a hivatalos papírjaid lejárati hatáidejét (személyi, vízum, jogosítvány, stb. Esetünkben otthon 10 nap egy útlevélcsere, itt 90 nap és szükséges a születési anyakönyvi kivonat eredetiben, hiteles fordítással. Nos, ezek beszerzése is idő meg pénz, ha az embernek nem jut eszébe magával hozni. Nem jut…).

15.  Megélhetési költségek vs. kereseti lehetőségek. Igen, Chilében magasabbak a bérek, mint egy kelet-európai országban. A vezetői szint bérezése magasabb, mint Nyugat-Európában. De arra is kell számítani, hogy megélhetés is többe kerül. Kelet-Európánál mindenképp, de vannak tételek, amelyeken meglepődnek a nyugat-európaiak meg az Egyesült Államokból ideköltözők is. Drága az egészségügy (hacsak nem az állami szolgáltatásokat veszed igénybe, de az itt Santiagoban nehézkés), drága az oktatás (az oktatás csak keveseknek ingyenes, egy gyerek részére az óvoda-iskola olcsóbb iskolában a minimálbér fele, a felső határ a csillagos ég) és a lakásbérlés a fővárosban (vidéken vagy a külvárosokban lényegesen olcsóbb, de akkor be kell számítani a közlekedést). Közlekedni is kell, ez időigényes Santiagoban tömegközlekedéssel, de a rendszer igen jó. A minimálbér kb. 300 EUR, ebből a fővárosban nehezen lehet megélni, a belvárosban lehetetlen. Minimálbérért alkalmaznak pl. vendéglátóipari egységekben, a házvezetőnők (értsd: takarítónő, bejárónő) kaphat kissé többet, de egy kezdő, túl sok képesítést nem igénylő irodai munka bérezése, legalább középszintű spanyol nyelvtudással is 500 – 1000 EUR között mozog. Ez nem hangzik rosszul, de ebből nem könnyű félretenni, főleg ha az ember kihasználja, hogy Dél-Amerikában él és utazni is szeretne. Pár év tapasztalattal, spanyol és angol nyelvtudással ez simán megduplázható, vezetői állások bérezése pedig magasabb, mint az európai átlag.

+1 Hazaköltözés. Az ember azt gondolná, hogy a hazaköltözés egyszerű, bármi történjen is, otthon úgy és ott folytatja, ahol abbahagyta. Épp a napokban olvastam egy igen érdekes írást arról, hogy a kitelepedésnek mekkora irodalma van, de a visszatelepedésről keveset írnak, pedig nem olyan egyszerű, mint azt az ember gondolná. Miért? Az idő otthon sem állt meg. Az otthagyott munkahelyen lehet, hogy már senki sincs a régi csapatunkból, talán már a vezetőség sem a régi, lehet hogy nem tudjuk ott folytatni, ahol abbahagytuk. A barátaink, családjaink sem ülnek ölbe tett kézzel, visszakapcsolódni a rutinba lehet nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Ismét könnyen beleeshetünk a hasonlítás csapdájába: elfelejtjük ugyanis, hogy valamiért elköltöztünk otthonról. Külföldi tartózkodás alatt az idealizált otthon képe él bennünk, de időközben változhattak dolgok. Érdemes a hazaköltözés után is azt a 2-3 hónapot betervezni, szükséges lesz az akklimatizáció.

 

 

 

 

0 Megjegyzés Tags: , ,

Szerző:

Világvégén

Világvégén

Ágota már több mint egy éve él férjével Santiagoban, Chile fővárosában. Természetjárók lévén elsősorban Patagónia, Atacama, az Andok az úticéljuk, de jártak már a bortermő vidékeken, az ócean partján, átugrottak Argentínába is. Érdekes tapasztalat volt számára az otthonváltás. Sok új tulajdonságot fedezett fel mióta kimozdult a megszokott környezetéből az egyik az hogy szeret írni és fényképezni. Ágota mindemellett önkénteskedik és spanyolul tanul.

Ágota kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.