Patagóniai roadtrip és a Carreterra Austral

Patagónia földrajzi régió, Dél-Amerika legdélibb csücske. Sokunknak lehet még gyerekkorunkból ismerősen cseng, akik hozzám hasonlóan Jules Verne regényein szocializálódtak és olvasták a Grant kapitány gyermekei című kalandregényt. Ha nem, akkor is láthattunk természetfilmeket, hiszen a növény- és állatvilága majdhogynem érintetlen, tájai hihetetlenül változatosak. Forgatott itt a Top Gear csapata is és Butch Cassidy and the Sundance Kid című kalandfilm is föltette a térképre.

IMG_2308

Földrajzilag egy régió ugyan, de nem beszélhetünk egységesséről sem földrajzi, sem társadalmi, sem gazdasági, sem semmilyen szempontból, több oknál fogva:

Hatalmas kiterjedése miatt (kb. 1,000,000 négyzetkilométer, területe kevéssel kisebb, mint három Németországé), körülbelül a déli szélesség 38. fokától az 55.-ig terjed. Ez azért érdekes, mert az északi féltekén ugyanitt, azaz az északi szélesség 55. fokánál, a németországi Hamburgnál a természet teljesen másképp néz ki, nincsenek sem gleccserek és megterem a gabona is. A chilei rész ellenben hideg és csapadékos, az argentín rész pedig teljesen száraz, hatalmas kiterjedésű száraz pampákkal. Északabbra ellenben gyönyörű fenyőerdők a Los Lagos, azaz a Tavak vidékén Chilében, gleccserek mindkét országban, alpesi növényzet már 800 méter tengerszint fölötti magasságon (ez kissé alacsonyabb, mint a Galya-tető a maga 964 méteres magasságával) és gleccserek 80 méteren a tengerszint fölött. És a fények, hát az minden fotós álma! A sziklák vörösek a felkelő és lemenő nap fényében, a fekete felhők és az őszi erdők kontrasztja még a gyengébb telefonos fotókon is szép, a jeges víz türkizkékje a napsütésben pedig egyenesen giccsbehajló.

Két ország osztozik rajta, Argentína és Chile, háromnegyed-egynegyed arányban. Természetes határt észak-déli irányban az Andok vonulata alkot, pontosabban a vízválasztók. A folyók forrásának és folyási irányának megfelelően emiatt az országhatár igencsak csipkés. Keleten a Csendes óceán, nyugaton az Atlanti óceán határolja, délen pedig a Magellán-szoros. A szoros nevét Magellán, a portugál hajós adta. A legenda szerint mikor csapatai partraszálltak, szembetalálták magukat a helyi őslakosok (egyik) csoportjával, akik nagyobb termetűek voltak, mint a középkori hódítók, így ragadt rájuk a patagon név, amely portugálul hatalmasat jelent.

A vízválasztók vonalánál sokkal csipkésebb a chilei partvonal, fjordok ezrei tarkítják, gyönyörű hajózási lehetőséget kínálva. A Navimag cég üzemeltet járatokat, egy 4 napos utazással le lehet csorogni Puerto Montt városából (Patagónia északi részének, a Tavak azaz a  Los Lagos vidékének nagyvárosa) Puerto Natales városkájába. Ebből a városból lehet megközelíteni az ikonikus Torres del Paine Nemzeti Parkot. A chilei rész csapadékosabb, emiatt zöldebb is. Az argentínai rész kevésbé csapadékos, itt húzódnak a végeláthatatlan pampák. Puerto Natales amúgy legkönnyebben repülővel közelíthető meg, Santiagoból. Idéntől vannak direkt járatok vagy pedig Punta Arenasba lehet repülni és onnan két órát buszozni. A tömegközlekedés igen jó a turisztikai régiókban.

Itt található a világ harmadik legnagyobb jégtakarója (az Antarktisz és Grönland után), a Patagóniai Déli Kontinentális Jégmező. 49 gleccser indul útjára, amelyek közül a harmadik legnagyobb, de a leglátványosabb a Perito Moreno, Argentinában található (El Calafate városkából megközelíthető, reptere is van, több járattal Buenos Aires-ből). Maga a gleccser impozáns hatalmas jégtömeg, a látható része 60 méter magasságot is eléri (ez kb. egy 16  emeletes tömbház magasságának felel meg, a vízalatti része akár a 100 méteres vastagságot is elérheti). Úgy aránylik a gleccser felülete (250 km2) a Jégmező felületéhez (16 800km2), mint a kisujjam a karom felületéhez. Körülbelül 15-20 percenként tömbháznyi jégtömbök szakadnak le és zuhannak a vízbe, olyan hangok kíséretében, amelyeket nem szeretnék sötétedés után hallani. Naponta 2 métert halad előre és érdekes módon felülete nem csökken, a globális felmelegedés ellenére sem. Káprázatos.

DSC05439

Kicsit északabbra a Patagóniai Északi Jégmező található, ennek felülete kisebb (4 200km2) és nehezebben is megközelíthető. Legkönnyebben a chilei Patagónia középső részéről, Coyhaique környékéről lehet ide eljutni. Puerto Chacabuco-ból vannak egynapos hajóutak, de Puerto Río Tranquilo-ból (ahol egyébként híres a márványbarlangokat lehet megnézni szűk kétórás csónakázással) is szerveznek kirándulásokat. Lásd alább, San Rafael gleccser.

Patagóniát megszámlálhatatlan madárfaj lakja, többek között a legnagyobb keselyű, a kondorkeselyű; élnek itt rejtőzködő szarvasok (huemul), vadlámák (guanaco), nanduk, pumák és a kedves kis Magellán-pingvinek. Őket egy rövid hajókázással az Magdalena szigetén (Isla Magdalena), Punta Arenas városából lehet megközelíteni, szeptember (az itteni tavasz kezdete) és március vége (az ősz kezdete) között. Ez a szaporodás időszaka: 60.000 pingvinpár válik itt szülővé. Ha a fiókák kikelnek, megnőnek és beköszönt az ősz, a pingvinek 40-50 fős csapatokban elindulnak Brazília déli partjai felé, 2 hónapon keresztül 4000 kilométert úsznak, nyaralnak, majd a szaporodási időszakra ugyanazon az útvonalon visszaúsznak. Először a hímek, akik előkészítik a fészket, aztán érkeznek a tojók is. Mennyi erő lakozik ezekben a kis félméteres állatkákban?

DSC05546

Itt található a világ legdélebben fekvő lakott települése, Ushuaia (Argentína), meg lehet közelíteni szárazföldön, hajókázva, de szerencsére van reptere is. Itt sajnos nem jártam, de mivel ettem calafate-bogyót (olyasmi, mint az áfonya; sok bogyós terem itt, gyakorlatilag a déli részen egyéb gyümölcs nem terem meg a rövid nyár és a mostoha szelek miatt), a babona szerint visszatérek és akkor ellátogatok Ushuaiaba meg Puerto Williamsba is. Remélem.

Apropó legendák és őslakosok: a Jégmező nyugati részén a kaweskar (alacalufe) törzs élt, a keleti részén a aonikenk (tehuelches) törzs lakói. Mindkét törzs világképében, legendavilágában fontos helyet foglalt el a Jégmező és a legmagasabb csúcsa, a mostani Fitz-Roy, akkoriban Chalten (Argentína, El Chalten városkából közelíthető meg). Itt élt az a feketenyakú hattyú, amely felnevelte Elalt, akinek köszönhető, hogy ezen zord körülmények között is megszülethetett az élet. Elal – azáltal hogy két kő segítségével szikrát és tüzet szított – legyőzte a három nagy ellenséget, a Havat, a Jeget és a Jeges Szelet és ezáltal emberhez méltó életfeltételeket teremtett a völgyben.

A déli részre látogatók leginkább a Torres del Paine Nemzeti parkot , az El Calafate gleccsert, Punta Arenas és Puerto Natales városkákat ejtik útba, ezt egy rohanós 4 napba is bele lehet sűríteni – ekkor mindenből kapunk kis ízelítőt, de nagyrészt autóbuszban vagy hajóban ülünk  – de kellemesebb kicsit túrázni is, megnézni a pingvineket és a Fitz Royt, netalán átugrani Tűzföldre vagy Ushuaiaba, ilyenkor ajánlott a 7-10 nap.

A chilei Patagónia északi-középső részét ellenben érdemes kiélvezni maximálisan és lecsurogni a Carreterra Austal művésznevű, kb. 1200 kilométer hosszú útszakaszon.

DSC06304

Carretera Austral lefordítva annyit tesz, Déli Út.  Chile egy hosszú és keskeny ország, míg a hosszúsága 6400 km körüli (ha rátennénk Európa térképére, Hollandiától az olasz csizma sarkáig nyúlna), a legszélesebb része sem több 180 kilométernél. Sokat dolgoznak azon, hogy az ország közlekedése zavartalan legyen: észak-déli irányban kiépült a Ruta 5*, amely összeköti az északi és középső régiókat egészen a Tavak vidékéig (Los Lagos) és átível Chiloe szigetére is. Itt kezdődik azonban a patagóniai rész, amely mélyen benyúló fjordokkal, vízmosásokkal tagolt. Emiatt itt nehézkés volt a szárazföldi útvonal kiépítése, 1976 óta folyamatosan dolgoznak rajta és még nem fejeződött be.  Azóta azonban a “roadtrip”- vagányok (azon utazók, akik szeretnek két-, de inkább négykeréken utazni, legendás roadtrip-útvonal az amerikai 66-os út) egyik kedvenc útvonala lett. Egyrészt a táj hihetetlenül változatos, másrészt a kanyargós, hegyes-völgyes, néhol köves út izgalmas vezetési/utazási élményt kínál. Kevés lakott településen visz keresztül, azok is inkább kisvárosok vagy hegyi falvacskák, gyorsan változik a természet és az időjárás, legelésző teheneket és juhnyájakat, rohangáló huemulokat, hatalmas kondorkeselyűket lehet látni.  Igazi autós, motros vagy biciklis zarándokút.

A megépített út sem teljesen folytonos, helyenként kompon kell átkelni vagy épp elmosta az utat egy áradás. Az út nagy része aszfaltozott, de vannak szakaszok, ahol nincs útburkolat.

IMG_2526

Az út hivatalos megnevezése CH-7, Puerto Montt városából Villa O’Higgins kikötőig tart. Három alkalommal szükséges kompozni, ez lehet fél óra vagy 5 óra, csúcsszezonban, azaz nyáron jó előre foglalni, mert hamar betelnek az autóshelyek.

Két módon érdemes bejárni: részletesen kitervezve, kompjegyek megvásárolva, szállás lefoglalva szűkre szabott vakáció esetén. Vagy sátor és kaja a mellényzsebben, lesz-ami-lesz stílusban, de ebben az esetben nem jó számolni egy hétfő reggeli munkakezdéssel. Azért írom ezt, mert a környék nem bővelkedik szálláshelyekben, sátrazni az út mellett nem igazán szabad, de például kedves gazdák szívesen megengedik, hogy a házuk közelében felhúzott sátorban töltsd az éjszakát. Éttermekben vagy bevásárlóközponokban sem bővelkednek ezek a települések, tehát ha önellátó módban járjuk végig, főleg a bicajosoknak érdemes 2 napi élelmet előre pakolniuk. Az időjárás változó, majdnem minden nap esik, a köd is jó barátunk lesz.

IMG_2400

Autóval 7-10 napot javasolnak, biciklivel 3 hetet a kényelmes tempóban történő oda-vissza úthoz, de ez attól is függ, hogy mennyi időt szeretnénk szánni az útbaeső látnivalók feltérképezésére. Lehet kicsit „csalni” is, azaz végigjárni egy irányban, mondjuk lefele, Puerto Montt városától Puerto Río Tranquilo – ig. Aztán visszamenni Puerto Chacabuco kikőtőjébe, innen pedig visszakompozni Puerto Montt-ba. (Szintén a Navimag üzemeltet járatokat.) Varázslatos!

A Carretera Austral látnivalói közül pár dolog, a teljesség igénye nélkül:

Parque Pumalín – ezt a parkot The North Face  márka tulajdonosa, Douglas Tompkins (1935-2015) alapította 1991-ben, eredetileg 17 000 hektár területtel, ma már ez 325 000 hektárrá bővült.

Chaitén – a hasonló nevű vulkán legutóbbi kitörése után még mindig vannak a könyéken vulkáni hamuval borított területek

Parque Queulat – egy gyönyörű természetvédelmi park, amelyen át lehet egyszerűen utazni vagy tekerni és úgy is gyönyörű, de érdemes megállni és ittéjszakázni a kempingben és meglátogatni a híres  Ventisquero Colgante vízesést(egy kétórás könnyű sétával megközelíthető) valamint az elvarázsolt erdőt, a Bosque Encantado-t. Kötelező programpont!!!

Puerto Cisnes – egy aprócska kikötőfalu, alig pár házzal és majdnem-őserdővel a kikötő partján. Itt alig vannak turisták, megállt az idő a színes faházak között, sós óceáni illat és füst keveredik. (itt fával fűtenek)

IMG_2356

Puerto Chacabuco – a környék kikötővárosa. Van kompjárat Puero Montt városába. Nem túl izgalmas a város, de a környékén szintén vannak felfedezésre érdemes nemzeti parkok.

Coyhauquie városa az Aysén régió központja, jellegzetes patagóniai kisváros a maga 60 000 lakosával, nyugodt vasárnapi hangulatával, fehér bárányszobraival és a finom halleveseivel. Van reptere, Santiagoból gyakori járatokkal.

San Rafael gleccser – egy (drágább) egynapos hajóúttal meglátogatható Puerto Chacabuco kikötőjéből; az Északi Jégmező része, amelyet kis szerencsével az idevezető repülőút során fentről lehet látni, ez a szerencse sajnos nekünk épp nem adatott meg.

Parque Nacional Cerro Castillo – a Kastély Csúcs Nemzeti Park. Az út keresztülvisz a park szívén, ez is gyönyörű látvány. Nyáron azonban egy 4 napos gyalogtúrázással meg is lehet mászni a névadó csúcsot. Nem kezdőknek való túra, az időjárás igencsak szeszélyes és a terep sem könnyű.

IMG_2487

Lago General Carrera és a Capillas de Marmol (Carrera Tábornok tava és a Márványkatedrális) – egy 900 km2 felüleltű, türkizkék vizű tó, amelyet az északi jégmező gleccserei táplálnak. Az egyik kis partmenti településről, Puerto Río Tranquilo-ból egy 20 perces csónakázással megközelíthetőek a híres márványbarlangok. Szintén kötelező.

DSC06511

Caleta Tortel – ez a kis település a chilei Velence. A víz mellé épült házikókat fapallók kötik össze,  lehet kirándulni a Halottak szigetére is (Isla de los Muertos).

 

*A Ruta 5 a Panamericana út része: ez egy olyan úthálózat, amely az amerikai kontinens nyugati partvonalát köti össze Alaszkától Chiléig, egy kis Buenos Aires-i kitérővel. Összesen 25 000 km hosszúságú; 1923-ban, az Amerikai Államok 5. Nemzetközi Konferenciáján (V Conferencia Internacional de los Estados Americanos) határozták el az építését.

 

 

 

 

 

1 Megjegyzés Tags: , ,

Szerző:

Világvégén

Világvégén

Ágota már több mint egy éve él férjével Santiagoban, Chile fővárosában. Természetjárók lévén elsősorban Patagónia, Atacama, az Andok az úticéljuk, de jártak már a bortermő vidékeken, az ócean partján, átugrottak Argentínába is. Érdekes tapasztalat volt számára az otthonváltás. Sok új tulajdonságot fedezett fel mióta kimozdult a megszokott környezetéből az egyik az hogy szeret írni és fényképezni. Ágota mindemellett önkénteskedik és spanyolul tanul.

Ágota kalandjait itt lehet követni.

1 Megjegyzés

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.