Szubjektív beszámoló a thaiföldi fények éjszakájáról

Ha valaki thaiföldi utazást tervez és egy kicsit jobban utána olvas az országban rendezett eseményeknek, akkor egészen biztos, hogy belebotlik a „Loi Krathong” vagy a „Yi Peng” elnevezésekbe. Ez az a különleges fesztivál, amikor ezernyi lámpást eresztenek szélnek. Ha egyszer élőben is megtapasztalod, biztos, hogy soha nem felejted el.

DSCN2704

2015 novemberét a mosoly országában töltöttem. Mint nagyjából mindenki, én is Bangkokban landoltam. Egy hetet vendégházban önkénteskedtem, ami épp elég volt ahhoz, hogy nagyjából körbejárjam a várost, megismerjek néhány hasznos trükköt, tippeket gyűjtsek a többi utazótól, és megszerezzem az első helyi barátokat.

Egy hét után pedig néhány jókívánsággal a hátizsákomban, elindulta északnak. Ugyanis amikor a kontinensre érkeztem, egyetlenegy fix programot terveztem be magamnak: a Loi Krathong fesztivált. Ezt a thai holdnaptár 12. hónapjának teliholdján tartják. Országszerte mindenhol ünnepelnek, de a legnagyobb és állítólag legrégebbi eseményt Chiang Maiban rendezik meg. Banánfalevélből készült kis csónakokba virágokat, füstölőket tesznek, majd vízre bocsájtják, ezzel áldozva a vízi szellemeknek. Ugyanekkorra esik a Yi Peng, a holdtölte ünnepe is, amikor rizspapírból készült óriási lámpások töltik be az eget.

DSCN2791

 

Naponta egyébként több busz is közlekedik Bangkok és Chiang Mai között, két-három árkategóriából is válogathatunk attól függően hogy „fapados” járatot szeretnénk vagy VIP „alvós buszt”, hiszen a 700 kilométert éjszaka is megtehetjük. Én a legolcsóbbat választottam (ez körülbelül 4000 forint volt), és teljesen meg voltam elégedve a kényelemmel. Tehát senkit ne riasszon vissza amikor próbálják győzködni, hogy csak néhány dollárnyi thai baht-tal többet fizetve nem kell nyomorognia. Szállást viszont érdemes előre foglalni, mert rengetegen érkeznek erre a pár napra, az olcsó hostelek és belvárosi  helyek hamar betelnek. Egy éjszakára 100 Bahtot fizettem (körülbelül 800 forint), és egy 8 ágyas szobában kaptam helyet.

DSCN2768

Nappal feltérképeztem a várost, sorra végigjártam az óvárosban található buddhista templomokat. Mindenfelé készülődtek az estére, színes lámpások, lampionok himbálóztak amerre a szem ellát. Nem volt tervem, fogalmam sem volt a programról (ha volt ilyen), egyszerűen csak izgatottan vártam amiről már megannyit álmodoztam.

Késő délután, mikor már  kezdett fájni a talpam a sok gyaloglástól, pihenésképpen az egyik templom vörös szőnyegére ültem, behunytam a szemem, próbáltam lazítani és semmire sem gondolni. Megnyugtató volt a tudat, hogy nem kell folyton az órámra pillantgatnom, sőt mi több, már egy ideje nem is hordok magammal órát. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett így el, végül egy hölgy kopogtatta meg a vállam, hogy húzódjak egy kicsit hátrébb. Akkor még nem értettem pontosan, hogy miért. Pár méterrel odébb újra törökülésbe helyezkedtem, vártam mi történik.

Nem voltam teljesen biztos benne, hogy ébren vagyok, vagy elaludtam az előbbi pozícióban és valami álom mozgolódik körülöttem. Halk léptekkel bejöttek a szerzetesek narancssárga ruhában, mint ahogy azt már úti filmekben vagy képeslapokon láttam előtte. Felfoghatatlan volt, hogy ez velem történik. Elakadt a lélegzetem. Ők pedig sorra helyet foglaltak, és lassan elkezdődött a mantrázás. Egy pillanatig annyira izgatott voltam, szerettem volna megölelni valamennyiüket és világgá kürtölni hogy erről én már annyit, de annyit ábrándoztam. Tudtam hogy valamilyen formában találkozni fogok a buddhizmussal, úgy, ahogy az otthon nem lenne lehetséges, de erre nem voltam felkészülve. Élőben látni ezt az egészet, sokkal nagyobb hatással volt rám, mint ahogy azt korábban elképzeltem. Majd mosolyogva behunytam a szemem, visszazuhantam az előzőleg félbeszakított időtlen állapotba.

2015-11-26 17.33.55

Mikor felálltam és elhagytam az épületet, odakint már sötét volt, kigyúltak a fények. A tömeg a folyó irányába tartott, vízre engedték a banánlevél-csónakocskákat. Csoportok, párok, fiatalok és öregek igyekeztek meggyújtani óriási lampionjaikban a gyutacsot, vagy épp tartották egymás lámpását amíg az megtelt meleg levegővel, közben behunyt szemmel mormogták kívánságaikat a szellemeknek. Csodáltuk az eget betöltő fényeket. Lenyűgöző volt az esti telihold, a felszálló „csillagocskák”, az őszinte mosoly az arcokon. Annyira boldognak éreztem magam, mint talán még soha.

2015-11-25 19.13.53

 

Rövidesen itt a 2016-os év Loi Krathong fesztiválja, ha épp Dél-kelet Ázsiában jársz, ki ne hagyd Thaiföldet. Ha nektek is van már élményetek, nagyon várjuk a tippeket, beszámolókat az ország más tájain hogyan ünnepelnek.

 

0 Megjegyzés Tags: , ,

Szerző:

Törött szárnyú pillangó

Törött szárnyú pillangó

Rita 2012-ben indult el a világ körül, azóta is úton van. A tipikus “low budget” utazó vagyis stoppol, vadkempingezik, couchsurfingel, önkénteskedik és ha teheti motorra ül. Élt már Írországban, Mallorcán, Máltán, Olaszországban, Luxemburgban és meglátogatott számos más európai országot, mire úgy érezte kellően felkészült egy következő kontinens kihívásaihoz. Így vetődött Thaiföldre, Vietnámba és Malaysiaba, jelenleg pedig Chilében kalandozik. Szeret korlátok nélkül szabadon élni (igazi szelíd motoros) amire mindig is törekedett, vagyis hogy az álmaiban éljen.

Rita kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.