Ukrajna: Beregszász és Aknaszlatina

Én ezelőtt még nem jártam a “balkánon”, vagy olyan környezetben, amit a balkán szó hallatán elképzelek… érdekes volt.
DSC_0368
Selfie az egykori sóbánya helyén beomlásokkal keletkezett tavakkal
Hajnali indulást követően, a határon mindössze fél órás várakozással délelőtt megérkeztünk Beregszászra. Majd továbbindultunk Aknaszlatinára.  A település mindössze ~120 km-re fekszik, de az útviszonyok miatt – félelmetes méretű és sűrűn elhelyezkedő kátyúk – közel két óráig tartott.
DSC_0395
A tehénkék az úton elsőbbséget élveznek
Rengeteg ember volt, aki az út szélén ült mindössze egy üveg vadszamócával, vagy akár egy egész asztalnyi első pillantásra lim-lomnak tűnő holmival és árulta.  Ők ebből, és csak ebből élnek.  A környéken szedett gyümölcsök, vagy a Németországból behozott random dolgok eladása jelenti számukra a mindennapi betevőt.
DSC_0293
Vadszamóca és cseresznye árusítás – néhány km-enként az útszélen
Elhaladtunk egy kis kőépítmény előtt is, ahol hirtelen mindenki nagyon fontosnak gondolta betartani a sebességhatárokat (egyébként úgy repültünk a kátyúk felett, hogy ihajj): a helyi rendőrség ül a bódéban és ellenőrzést végez.  A körülötte álldogáló autók nagy részét már lefoglalták, mert a tulajnak valamiféle tartozása van: amíg azt nem rendezi, az autó maradt azon a ponton.
Út közben folyton váltakozott a látkép: csodaszép kárpátaljai hegycsúcsok, helyes bárány-felhőpamacsok, élénken zöldellő dombok és hegyek kontrasztban a kicsiny, elhagyatott, de legalábbis erősen lepusztult falvakkal, néha megszakítva egy olyan pompás palotával, amilyet még a Rózsadombon is csak nehezen találnánk.
DSC_0300
Kárpátaljai hegycsúcsok és bárányfelhőcskék
A legtöbb településhez tartozott templom: általában a Moszkvából elrendelt öttornyú, aranyozott, kupolás ortodox templomok váltakoztak a református templomokkal.  Több helyen előfordult, hogy nem volt a helyieknek kedvük lehetőségük mindkét fajta templomot építeni.  Ennek a végeredménye lett a kéttornyú templom: az egyik torony kupolát kapott, a másik pedig egy hegyes tornyot, amely sokszor pici kupolában végződött.  A környéken régebben a református vallást nemes egyszerűséggel magyar vallásnak nevezték – na miért?
DSC_0311
Egy jellegzetes, kupolás öttornyú templom
Aknaszlatina település közvetlenül a román határ mellett van: a falu lakói ennek megfelelően nagyrészt románok, valamint ukránok és magyarok.  A felszín közelében található sórétegek miatt régóta bányászták itt a sótömböket, a bányák nagy része mára vízbetörés áldozata lett.  A természetes beszakadások következtében néhány nem elhanyagolható méretű tó is kialakult.  Vizük a sónak köszönhetően a szikrázó napsütésben gyönyörű, élénk, zöldes színben játszik.  A széléhez nem tanácsos közel merészkedni, hiszen instabil, bármikor beomolhat, a rajta álldogálót is magával sodorva.  A helyiek ennek ellenére időnként kötelek segítségével leereszkednek néhány sótömbért, hogy aztán eladják őket.
DSC_0335
A beszakadt Ferenc-bánya helyén kialakult tó
Ma a falu már csak turizmusból él: a tavak erősen sós vizét szivattyúzzák át mesterséges kis tavakba, medencékbe, és jó drágán biztosítanak belépést a tehetős turistáknak, akik főleg Kijevből érkeznek.   A helyiek kis bódékban árulják a kikapcsolódáshoz szükséges kellékeket: fürdőruhát, naptejet és…. az árnyékot is, nem sok fa található ugyanis a környéken. Itt jártunkkor főszezon híján csak néhány bódé volt nyitva, a szalmát szállító szekér még könnyedén végighaladhatott a kihalt, poros utcákon.
Érdekes volt számomra, hogy ezen a területen a magyarok úgy beszélnek, hogy szinte egyáltalán nem használnak ékezetet: így lett Ó-lajos településből “olajos”, a kamrákból (sóbánya, ma víz áll benne) “kamarak”.
DSC_0318
Szénás szekér Aknaszlatinán – utcái főszezon híján szinte teljesen kihaltak.
Idegenvezetőnkkel (aki a területen végez kutatómunkát) alaposan bejártuk a területet – terepi munka felkiáltással természetesen a “belépni tilos” helyekkel az élen.  Az egykori tárók egy része beszakadt, a környéken rengeteg földcsuszamlás van, amelyekben tömény sós víz áll.
DSC_0363
Az egykori Ó-Lajos bánya: ma beomlott, élénk zöldeskék színű sós tó.
A kilátás gyönyörű, a közeli települések, a néhány bányaépület, emelőszerkezet, és a Kárpátok csúcsai a verőfényes napsütésben elképesztően szépek voltak.  Alaposan körbejártuk a területet, a földcsuszamlásokat, tavakat, majd egy kalyiba-szerű ház és egy elhagyatott múzeum mellett elhaladva visszaindultunk Beregszászra.
DSC_0373_mini
Egy csille reinkarnálódása

 

DSC_0372
Panorámakép a bányák környékéről – a szemétkupac meglehetősen elrondítja az egyébként gyönyörű tájat.
Huszt után elhaladtunk a Felsőveresmarton található Ikerforrás mellett is.  A 90-es évek elején hirtelen megnőtt az ikerszületések száma, a helyiek pedig a forrás vizének tudták ezt be, azóta is sokan járnak ide dupla gyermekáldás reményében.  Valószínűleg azonban a víznek semmi köze hozzá, annál inkább a genetikának: a településen kötött házasságok láncolata lehet a háttérben.
DSC_0423
Beregszász főutcája

 

DSC_0403
Az egykori Öreg kaszinó – ma szálloda működik benne
Miután beültünk egy fagyira kiderült, hogy nekem nem hrivnyát váltottak Budapesten, hanem valami más, szintén cirill betűs pénzt (bakancslista: megtanulni a cirill ábécét).  Hamar kiderült, hogy ami nálam van, az bolgár leva, Ukrajnában nem megyek vele sokra.
DSC_0407
Воздвиженский костел – Katolikus templom, aminek a tornyába másnap felmentünk…

 

Fagyi után még nevetgélve tettünk egy sétát a belvárosban.  Át a hídon az egykori Öreg kaszinó felé, amelyen működésekor kint volt a tábla, miszerint “Kutyát és nőt bevinni tilos”.  A sorrend fontos ugyebár.
A hidat nem csak azért érdekes megemlíteni, mert 16 tonnánál nehezebb kamionok nem haladhatnának át rajta, mégis erre halad a nemzetközi kamion forgalom, hanem mert magántulajdonban  áll.  Amellett, hogy alatta pizzéria és bár nyílt, senki nem szólhatna egy szót sem, ha holnaptól kezdve útdíjat kéne fizetni az áthaladásért.
Tovább haladva a kis park felé, egy másik hidacskán visszafele átkelve tettem egy megjegyzést a híd alatt alvásról, mire jött a válasz, hogy hát itt is aludtak már hallgatók egy-egy jól sikerült éjszakát követően, ha nem sikerült kimászni az árokból… 🙂
DSC_0412
Kánai szerelemkő

A parkban található a Kánai szerelemkő, amit a legenda szerint ha megérintünk ránk talál a szerelem. Én a biztonság kedvéért alaposan megsimogattam, “utánam a vízözön!” felkiáltással.  A kövön (a forráshűség kedvéért) a következő felirat áll:

Érintsétek meg ezt a követ és kérjétek az Urat, hogy a szerelmetek olyan erős legyen, mint a Szentföld egy darabja ugyanarról a helyről, ahol Jézus megáldotta az ifjú párt.

A belvárosban egyértelműen a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épülete a legszebb – a volt Királyi Törvényszék épülete.  Ez természetesen nem volt mindig így, rengeteg küzdés és fáradhatatlan munka eredménye, hogy a Főiskola az 1993-mas megalapítása óta ma egy helyszínen működik.

DSC_0474
Beregszász és a felemás tornyú templom

 

Hazafelé megálltunk még Asztélyon, és megkoszorúztuk az itt található Szent István szobrot.  Legelt nem mesze tőle két barátságosnak tűnő kecske, akik közeledésre félős mekegéssel arréb mentek, így sajnos a kecskesimogatás elmaradt.
DSC_0484_mini
Szent István szobor Asztélyon, na meg a kecskék.

A cikk eredeti változata a Visszajövök blogon jelent meg.

0 Megjegyzés

Szerző:

Visszajövök blog

Visszajövök blog

Szilvi szereti úgy sakkozni a szabadidejét és az erőforrásait, hogy a világnak minél nagyobb szeletét ismerhesse meg az utazás által.  Ennek érdekében hajlandó időnként némi kényelmetlenséget, vagy alternatívabb megoldásokat is bevállalni. A néhány napos kirándulásoktól kezdve a hosszabb időtartamú, stoppolós-hátizsákos utazásokig mindent szeret. Reméli hogy írásaitól más is kedvet kap a“világgá menéshez”.

Szilvi kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.