Streetfood kultúra Mexikóban, avagy együnk-e utcai kajaárusnál

Az utcai kajaárulás nagyon elterjedt és népszerű dolog Mexikóban, amolyan családi business. Utcai árusnál enni itt nem ciki, sőt.  De hiszen miért is ne. Egyszerű. Olcsó. Jó. Mexikó büszkélkedhet az egyik legnagyobb utcai kaja kultúrával Latin-Amerikában.

Ha valaki Mexikóban jár nem hagyhatja el az országot anélkül, hogy meg ne kóstolta volna legalább a tacost egy utcai árusnál. Lehet persze enni tacost étteremben is, de  az igazi mexikói életérzés  úgy jön át, hogy állva vagy az útpadkán ülve fogyasztjuk el, összecsippentve a tortilla két oldalát. A tacos az a mexikóianak, mint nekünk a gyros. Amit menet közben gyorsan be lehet kapni, vagy éjszakai buli után jólesően betolni, vagy csak úgy, mert miért ne kapjunk be egy tacost az esti vásárlás után a parkolóban.

kaja3
Készül reggelire a disznóhúsos “Barbacoa” tacos Guadalajara-ban

Így működnek az árusok

Néhányan fém mobil standdal dolgoznak, míg mások erre az alkalomra átmaszekolt biciklin tolják. A biciklin általában az egyszerűbb kajákat adják, amiben nincs hús, nem kell semmit sütni. Van reggeli és esti műszak. Ha valakit reggel a sarkon látunk tacost árulni, este szinte biztos, hogy már nem lesz ott.

Szóval az árusok kigurítják a minden díszítést nélkülöző mobil standjukat, beizzítják a palackos gázról működő grillt, előveszik a sokszor otthon elősütött húsokat és már kezdődhet is az árulás. Szinte minden sarkon áll egy ilyen szerkezet, sőt sokszor egymás mellett több is van, csak hogy ne legyen unalmas az esti műszak és lehessen szomszédolni. Kedvencem, mikor mindeközben hordozható mobil tévében nézik a mexikói szappanoperákat.

taco arus2
Rengeteg ilyen biciklis árus látható mindenfelé különféle kajákkal. Itt épp fagyit árulnak, meg chipset chilivel.

Merjünk utcai árusnál enni?

Persze. Első alkalommal, mikor Mexikóban jártunk bevallom mi sem próbáltuk ki, mert gyanúsan néztek ki és helyiekkel volt tele. Legtöbb turista ódzkodik tőlük, pont e miatt, és félnek, hogy megbetegszenek. De nincs semmi baj ezekkel az árusokkal, Mexikó kajaipara nagyrészt erre épül. Az, hogy sok helyi vette körül a standot pont jó jelnek kellett volna tekintenünk, hisz a helyiek általában ott esznek, ahol tényleg jó a kaja. 🙂

A húsokra mindig ránézünk, még ha a néha túl lelkes értékesítő közben már szinte el is adta nekünk a fél standot.  Ha nem szimpi, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül tovább állunk. Amit érdemes még megnézni, hogy a szakács kezeli-e pénzt. Legtöbb helyen van egy segítője, aki felveszi a rendeléseket és kezeli a pénzt. Tehát a chef nem is szennyezi a kezét a mocskos anyagiakkal.

taco arus
Utcai árus fémstanddal. A sülő hús tetején a sárga valami az ananász :)

A legnépszerűbbek

Szóval, akkor jöjjenek mostmár a kaják is. Mexikóban vagyunk, tehát a kínálat nem áll meg a tacosnál és burritónál.

Tacos – Előttünk vaslapon megsütött husikát tesznek pici tortillába. Néha pirított hagyma is van a tetején. Az”igazi” tacost pedig onnan lehet felismerni, hogy sült ananász darabkák is vannak benne.
Quesedillas – Queso spanyolul sajtot jelent. Ez a finomság pedig tortilla lap szintén sült husival és sajttal megpakolva, félbehajtva és úgy összesütve.
Tortas – Újabb spanyol szó, ami itt nem édességet jelent, hanem szendvicset. Szóval ha rendelsz egy tortát Mexikóban, akkor sült húst és zöldségeket fogsz kapni pirított zsömlében.
Burritos – Nemrég tudtuk meg, hogy ez nem is igazi autentikus mexikói kaja, hanem az amerikaisított tacos, kicsit olyan, mint a magyar görög gyros. Attól még imádjuk. A recept egyszerű: tacos + zöldségek, mint pl. avokádó, bab, mindez nagyobb tortillába téve összegöngyölve és belesütve
Gringas dupla adag quesedilla összesütve nagyon éhenkórászoknak.

mexiko kaja 3
Alul középen a burrito, mellette jobbra csirkés tacos látható

Kukorica a kedvenc minden mennyiségben és formában

Mexikó kukorica termelő ország, hisznek a kukoriva istenben stb. tehát kukoricás ételekben nem szenved hiányt. Mi ezeket próbáltuk:

Tamal (tamales) –  Ez az egyik olyan, amit a fura bicikliárusoknál lehet megtalálni. Ha nem tudjuk mit keresünk, lehet meg se találjuk, mert nincs semmi kiírva. Általában egy mamika ül két-három hatalmas bádogfazék mellett, innen lehet őket felismerni.
A tamal kukoricalisztből készül. Mexikóvárosban kukorica csutkába van csomagolva, nyugaton (Guadalajara, Puerto Vallarta) banánlevélbe. Elsőre gyanúsan kinéző egybeálló daraszerű valami, de nagyon finom. Többfajta ízben lehet kérni (zöldszószos, pirosszószos, édes, kicsit csípős, nagyon csípős). Ami nekünk meglepő volt, hogy hús is van benne, sőt néha csont is.

Maiz – azaz karóra tűzött főtt kukorica majonézbe mártva, sajtba forgatva és chilivel megszórva.  Gondoltuk vagy nagyon gusztustalan vagy nagyon jó. Nagyon jó, de chili nélkül.

Lemorzsolt kukorica majonézzel, sajttal, chilivel – Guadalajara-ban az előbbi kukoricát lemorzsolt változatban adják kis pohárban kanállal. És sokszor faszenen sütik, főzés helyett. Nekünk a karós változata jobban bejön.

maiy650
Készül a majonézes kukorica

Egyéb érdekességek az utcai árusokról

Csípős szószok szigorúan külön tálalva
Miután elkészül a kaja, a kezedbe nyomják és magadnak kell szedni hozzá szószokat, lime-t, zöldséget stb. A standokon a lime kb alapfelszereltségként ki van téve. A mexikóiak imádják, mindenben! Ezenkívül általában van két-háromféle szósz is (zöld szósz – zöldparadicsomból készül, piros szósz-normál paradicsomból készül). Jobb helyeken van uborka, retek, hagyma és nopales (kaktusz) is. Mindezek után mindenki úgy ízesíti a tacosát, vagy amit kért, ahogy akarja. Miután jó magyar módra megpakoltuk mindennel (hisz ingyen van mellé) már 2-3 db tacossal vagy 1 db burritóval is jól lehet lakni.
Környezettudatosság: Eldobható tányér helyett zacskóval bevont tálka
Van egy találmányuk a mexikóiaknak, ami elsőre furának tűnt. A rendes (nem eldobható) műanyag tányérokra zacskót húznak, arra teszik az ételt. Evés után lehúzzuk a zacsit és már kész is a mosogatás. Zseniális és olcsó!
Hétvégi tacos zene nélkül nem lehet
Főleg vasárnap jellemző, hogy éneklős bácsika beöltözik mariachi (félének), hozza a jobb időket is megélt hordozható mikrofonját, majd rákezdi a “jóebédhezszólanóta” stílusú szórakoztatáshoz a legnépszerűbb standok között. Előtte faládára kitéve az elmaradhatatlan borravalós pohár, amire sűrűn mutogat. A jó ízű, de hamis éneklése arra ösztönzi az arrajárókat, főleg turistákat, hogy adakozzanak pár pesóval.
utcaienekes+650
A vasárnapi szórakoztató egység a kaja standok között

Ezeket az ételeket is kipróbáltuk

A lista itt nem ért véget. Ha ételről van szó nagy a helyiek képzelőereje. Íme még néhány példa, amiket láttunk, kóstoltunk:

Sült virsli tacossal, sült krumplival – nagyon egyszerű étel, de már csak azért megéri megkóstolni, mert viccesen néz ki, ahogy a virsli kis darabokra van vágva, a vége négyfelé ágazik  és sok esetben tacost sütnek köré, ami olyan kemény lesz, mintha chipset ennénk. Kis tányétokban adják kiskanállal, majonézzel, ketchuppal (chilivel kérésre). Főleg az ország nyugati részén, Guadalajara-ban lehet ilyet árusokat látni.
virsli 650
Így néz ki az a bizonyos sült virsli. Mi nem kértünk chilit rá.
Churros – mexikói édesség, leginkább a cukros fánkhoz hasonlít az íze. Mindenhol kicsit máshogy csinálják, de nagyon finom. Függővé lehet válni tőle. Főleg ha jó sok rajta a fahéjas cukor és meg van kenve csokival, eperlekvárral vagy karamellel. Legolcsóbban nyugaton ettünk (Guadalajara 5 peso, Puerto Vallarta 2,5 peso), legfinomabbat Mexikóvárosban ettük, ahol tömör ét-tejcsokiba lehet mártogatni.
churios 650
Churros sütés lavórban Guadalajara-ban (a bal alsó kép szintén churros, de Mexikóvárosban)
Chocobanana és társaik – Mindenféle fagyasztott gyümölcs csokival bevonva és sokszor még valamivel megszórva (pl. a kókuszreszelék), végül az egész így lefagyasztva. Amolyan mexikói házi jégkrém. Fagyiárusoknál lehet általában venni. Legjobb chocobanana-t Sayulitán ettük, ahol érződött, hogy a kókusznak van is némi köze az eredetihez.
Jicaletas –  bizarr íze van, nálam három harapásra futotta. Ezt a csodát Mexikóvárosban volt szerencsénk megkóstolni. Úgy néz ki, mint egy rózsaszín cukorba mártott karalábészelet. Majdnem az is. Van egy gyumolcs, a ‘jicama’ ,amit kombinálnak a ‘paletas-al’, ami spanyolul a nyaloka, és így lesz jicaletas.
Tacos Arabes –  náluk ez jelentené a gyrost, de aki evett már akár magyar, akár görög gyrost azt vitatkozna ezzel. Bár ennek ellenére be kell vallanom, amit kaptunk tacos arabes néven finom volt. Vastag tortillába tesznek eszméletlenül sok nyárson sütött disznóhúst (arabok disznóhúst?! na mindegy), sült hagymával. Mellé tálalnak lime-t és barbeque, ill. majonézes szószt.
Főtt krumpli brokkolival, tojással és majonézzel – ok, ezt nem kóstoltuk, mert nem volt túl szimpi. De szerintem a név magáért beszél. Annyi, hogy ezt az összes hozzávalót jól összemixelik tálalás előtt, így püré szerű valami lesz az eredmény.
Tejuino (a “j”-t “h”-nak ejtik)  – ez egy ital. Cukornád leve van benne, citromfagyi és az elmaradhatatlan lime. Koszos barna, mosogatólé színe van, elsőre bizarr íze van, harmadik korty után a rabjává válik az ember. (Főtt agave íze van szerintem. Ez az, amiből a tequila készül.)
tejuivo 650
1. Tejuivo 2. Csokis epercsoda 3. Jicaletas

Guadalajara nem csak Mexikó kultúrális fővárosa, de ételekben is nagyon ott van. Legváltozatosabb és legérdekesebb ételeket ott tapasztaltuk. Ez csak egy kis ízelítő volt a mexikói ízlésvilágból, de továbbra is rajta vagyunk, hogy minél több érdekes, fura vagy európai szemünknek bizarr dolgokat próbáljunk ki. Ha valakinek mégsem jönni be az utcán evés, akkor a többi opcióról itt van egy kis segédlet.

a 650

a 2 650

650

a 3 650

Mégtöbb képért kattintsatok erre a cikkre.

 

0 Megjegyzés Tags: , , ,

Szerző:

Andi es Ádám Mexikóban

Andi es Ádám Mexikóban

Egy abszolút dilis házaspár, akik már esküvőzni is csak ketten voltak Mauritiuson. 3,5 évig Angliában éltek, aztán egy nyaraláson végzetesen beleszerettek a mexikói karib világba. 2016 januárjában kiszálltak az irodai mókuskerékből és az örök tél országából átteték székhelyünket az örök nyárba. Hogy egy év múlva mi lesz, azt még nem tudják, de addig is örülnek minden napnak. Európai szemmel csodálkoznak rá a dolokra. Imádnak kirándulni, helyi érdkességeket megnézni, megismerni a helyi szokásokat és mindent megesznek. Blogjukon nem csak ezekről hanem a beilleszkedésről és persze a hétköznapi életről is írnak.

Mottó: “Minden lehetséges, csak a lehetetlen egy kicsit tovább tart.”

Andi és Ádám kalandjait itt követhetitek.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.