Túrázás a patagóniai Torres del Paine parkban – Chile

A chilei Patagónia ikonikus része a Torres del Paine Nemzeti Park: 242.000 hektár, 1959 óta üzemel és 2011-ben megválasztották a világ nyolcadik csodájának. A park Patagónia természeti szépségeinek az esszenciája és úgy van kitalálva, hogy mind az aktív pihenésre vágyók, mind a csendesebb lazulást kedvelők el tudjanak itt tölteni pár napot és élvezhessék a természetet. A kijelölt helyeken lehet sátrazni, vannak menedékházak meg luxusszállodák; lehetőség van napos túrázásra, sétahajózásokra, gleccsermászásra, lovaglásra, kajakozásra. Vagy lehet egyszerűen csak élvezni a természetet és a fényeket: előhozzák az emberből a költőt, a fotóst vagy egyéb rejtett hajlamokat.

Az igazi bakancslista-pont azonban a W túraútvonal. Ez, amint a neve is mutatja, egy W alakú, 4-5 napos útvonal, amely bevisz a park szívébe. Három gyönyörű patak völgyében keresztül (ezek a W szárai) három célponthoz vezet: az ikonikos Las Torres (a park névadója), azaz a kapuk sziklahármasához, az Angol-kilátóhoz (Mirador Britanico), amely egy régi gleccser cirkuszvölgye és gyönyörű körpanorámát kínál a háromezres, havas és gleccserfödte csúcsokra. A harmadik völgy végén pedig a Grey gleccser látható, amely már a Patagóniai Jégmező része.karte

 

Pirossal látható a W, mellete pedig egy útjelző. Ez úgymond a kényelmesebb része egy 8-9 napos túrának, amely gyakorlatilag körbejárja a parkot. Ez a körtúra az O nevet viseli (a rajzon a piros és a zöld együtt), a hátsó, zölddel jelölt része még három túranap a W után. Létezik ennek a Q változata, amely egy nappal hosszabb és amint a neve is mutatja, az O kiindulópontjából/érkezőpontjából még lehet tenni egy napostúrát az egyik gleccserhez. A W azért kényelmesebb, mert felszerelt menedékházak és sátorhelyek biztosítják a túrázó kényelmét, de az O „hátsó” részén csak kijelölt sátorhelyek vannak, az inkább felkészültebb túrázóknak van kitalálva, akik nem ijednek meg a teljesen hétköznapi 90km/órás széllökésektől vagy a nyári havazástól. Tudnak gyorsfőzőn vacsorát összedobni, hideg forrásvízben mosakodni. A nemzeti park területén tilos a tűzrakás, a gyorforralókat is csak kijelölt helyeken szabad működtetni, mivel már két esetben volt hatalmas tűzvész gondtalan turistatűzek miatt. Patagóniában az idő kiszámíthatatlan, olyannyira – ez sokszor elhangzik neten, menedékházakban, felkészítőkőn – egy nap alatt mind a négy évszak megmutatkozhat.

Mi a W menedékházakkal könnyített változatát jártuk be; elmesélem, fotókkal illusztrálva.

Nulladik nap: érkezés a parkba, a Las Torres menedékházba

A park bejárata 120km (kb. 2 óra buszozás) távolságra található Puerto Natales városkától, napi több buszjárat is van ide. A parkon belül vannak kisbuszok, amelyek a főbb pontok között szállítnak, valamint a parkban levő szállodák is szállítják az utasaikat. Ez azért fontos, mert a távolságok elég nagyok, amint ezen a térképen is látszik, muszáj előre ismerni és kilogosztikázni, ha az embernek meg vannak számlálva a szabadnapjai.

Szóval, megérkeztünk délután 6 körül a menedékházba, amely fölülmúlta minden menedékházzal kapcsolatos elképzelésünket. Nagyon kellemes közösségi terek vannak, finom a kaja és remek a kiszolgálás. Ezalatt azt értem, hogy jókedvű fiatalok pikkpakk elédvarázsolják az egyszerű és finom vacsorát, koktélt kevernek, kávét főznek, mindezt mosolyogva és hatékonyan. Minden otthonos, tiszta, energiatakarékos. Este kandallótűz mellett lehet olvasni vagy az ebédlőben egy pisco (chilei törkölypálinka, koktélokban fogyasztják) mellett keresni a másnapi útitársakat.

A park bejáratnál amúgy több szálláslehetőség közül is lehet választani, az útvonalon már kevesebb menedékház van és – főleg csúcsszezonban – tele vannak. Vannak még az erdészeti hivatal által működtetett, ingyenes sátorhelyek, csúcsszezonban itt is előre kell foglalni. Míg előbbieknél kis konyha meg zuhanyzó és illemhelyek könnyítik a sátorozást, sőt, sátrat is lehet bérelni, utóbbiaknál csak a sátorhely meg a szárazwc biztosított.

IMG_4473 IMG_4478

IMG_4485

 

Első nap, Las Torres Menedékház – El Chileno menedékház.

Látványosság: Las Torres csúcsok. Menetidő: 5-6 óra. A térképen kék színnel jelölték, ez a W első, úgymond jobboldali szára.

Patagónia Chile
A Tornyok és a türkizvizű tó

 

Az első egy óra szép séta a patak völgyén fölfelé. Amikor beszűkül a völgy, megérkezünk a menedékházhoz, ledobjuk a nagy hátizsákot, betesszük a csokikat és a szendvicseket a zsebünkbe és irány a hegy. Egy délibükk-erdőn keresztük visz az út (Lenga spanyolul, Nothofagus Pumilio). Az az érdekes, hogy ahogy haladunk fölfele, a fák egyre alacsonyabbak lesznek, a végén már szinte törpefák és a fahatár szélén nem magasabbak 1,60-1,80 méternél és igen-igen oldalra dőltek az erős szél miatt. Egy félóra kaptató után felérünk a kapuk alá és élvezzük a látványt. Visszafele az aprószemű eső majdnem a menedékházig kísér. Jól esik a pisco sour, a kandallótűz és a “táblézás” (ez nálunk az osjáték neve, én nagytatámtól így tanultam).

Patagónia Chile
A völgy alsó fele.

 

Második nap: El Chileno  – Los Cuernos menedékház.

Célpont: a menedékház.  A térképen sárga színnel jelölték. Menetidő: 5-6 óra.

Ez a második túranap eye-candyje, csemegéje.
Ez a második túranap eye-candyje, csemegéje.

 

Valójában ez egy összekötő nap, nincs rohanás, nagy csúcsok vagy tüneményes gleccserek az út végén, csak egyszerűen gyakoroljuk az úton létet. Az út a Nordenskjöld-tó partján visz, jobboldalt a masszívum, gleccserekből alázubogó vízesések látszanak, amelyek aztán patakokká szelídülve szaladnak a tóba. Esik, látunk szivárványt, kondorkeselyűket. Gyönyörű napnak indul, de délután felkel a szél, elkezd esni az eső, este recseg-ropog a menedékház. A sátrazók reggel csavarják nemcsak a sátrakat, de a hálózsákokat is.

Ennyire fújt a szél este.
Ennyire fújt a szél este.

 

Megjegyzés: Valójában a tornyok napfelkeltekor a legszebbek: a felkelő nap fényében sárgás-lilás színűeknek látszanak a sziklák, alatta a türkiz víztükör, mesés. Ehhez persze egy hajnali kelés és sötétben botorkálás szükséges, ezt kétféleképpen lehet megoldani: a reggeli továbbindulás előtt  az El Chileno menedékházból vagy a sátortáborból az ember lánya/fia még egyszer felugrik, a hátizsákjában egy hálózsákkal a tornyokig, hogy vessen rájuk egy pillantást hajnali fényben. A másik módja az, hogy egy kora reggeli busszal utazik a parkba, az első este pedig már az El Chileno menedékháznál alszik, kiugorva ezzel az első, úgymond akklimatizációs napot lent a völgyben. Véleményem szerint kár ezt tenni, lent a völgyben nagyon kellemes az első este hangulata, az ember még vetett ágyban alszik, friss, izgatottan várja a kalandokat, kissé irigykedve nézi az érkezőket, akik a másik irányból járták végig a túrát és most célbaérkeznek porosan, elégedetten. Ha az idő sürget, inkább az első két túranapot vonnám össze, húzós, de nem megvalósíthatatlan.

 

Harmadik nap: Los Cuernos menedéhkáz – Lodge Paine Grande.

Célpont: a Francia-völgy kilátója. A térképen zöld színnel jelölték, ez a W középső szára. Menetidő: 9-10 óra.

Ez hosszú napnak ígérkezik. Lent esett, fent havasak a csúcsok, szemerkél az eső, 24 kilométer vár ránk, szóval borongósan indul. A tó partját követjük még körülbelül egy órán keresztül, aztán letesszük a hátizsákot és elindulunk a patak völgyén fölfele. Mire az első kilátóhoz érünk, kisüt a nap, eláll a szél, krisztálytiszta a levegő és hallani lehet minden pattanást a gleccserek jegén.

IMG_4511

 

Tovább ismét délibükk-erdőn keresztül visz az út, a kilátóról pedig a körpanoráma magáért beszél. A visszatérés gyors: miután visszarobogunk a völgyön és felvesszük a nagy hátizsákot, az utolsó két óra emellett már nyögvenyelős is. Nagyon megörülünk a menedékháznak úgy este 8 óra körül.

 

Negyedik nap. Célpont: Grey gleccser.

Menetidő: 7 óra.

A térképen a türkizkék útvonal. Egy nagyon szeles völgyben kezdünk kaptatni fölfele, itt (is) tűz söpört végig pár éve sajnos, elég kísérteties a reggeli fényben. Aztán bő óra szembeszél-hegyremenet után kiérünk egy kilátóhoz, ahonnan megpillantjuk távolból a gleccsert. Innen végig a Grey tó partján visz fölfele az út, néha bekerül az erdőbe, kis csermelyken kell átlépdelni, ribizlibokrok erdejében, aztán ismét vissza a tó mellé. Néha megpillantjuk a gleccsert, néha egy-egy kisebb jéghegyet a tóban. Az utolsó órában végig erdőben megyünk, annál nagyobb aztán a meglepetés szembekerülni a gleccserrel.

A Grey gleccser.

A visszaút itt is hosszúnak tűnik, szerencsére az egyre erősödő szél most már hátulról fújt. Ennél hosszabbb már csak a katamaránra várók kígyózó sora volt este. Ennek a kis hajócskának kellene visszavinnie a park bejáratához, hogy onnan visszabuszozzunk Puerto Natalesbe. De mivel hatalmas volt a szél napközben, a Grey-tavon a turistahajó csak fölvitte a turistákat a gleccserre, visszafele már nem tudta lehozni őket. Ezért kénytelenek voltak legyalogolni (4 óra), sajnos sokuk nem megfelelő öltözetben volt (nem túrázni indultak, hanem egy sétahajókázásra), nem lehetett kellemes. Őket tehát a hajójuk nem tudta visszavinni, a katamaránra szorultak, megduplázva így a sort. De szerencsére lazák voltak az üzemeltetők és kettőt tértek. Minden megoldható.

Reggeli fények, induláskor.
Reggeli fények, induláskor.

 

Ahelyett, hogy rövidült volna ugyanakkora maradt a bakancslistám: kikerült a W, de bekerült helyette az O, szeretném látni mi van a hegy háta mögött is.

Ez a cikk a A világ végén blogon is megjelent.

 

 

 

0 Megjegyzés Tags: ,

Szerző:

Világvégén

Világvégén

Ágota már több mint egy éve él férjével Santiagoban, Chile fővárosában. Természetjárók lévén elsősorban Patagónia, Atacama, az Andok az úticéljuk, de jártak már a bortermő vidékeken, az ócean partján, átugrottak Argentínába is. Érdekes tapasztalat volt számára az otthonváltás. Sok új tulajdonságot fedezett fel mióta kimozdult a megszokott környezetéből az egyik az hogy szeret írni és fényképezni. Ágota mindemellett önkénteskedik és spanyolul tanul.

Ágota kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.