Szörnyek mindenhol avagy, Ogoh Ogoh és Nyepi ünnepe Balin – Indonézia

Idén március 8-9. volt a Nyepi, vagyis a csend napja és az azt megelőző Ogoh Ogoh felvonulás. Tulajdonképpen, ez nem más, mint a helyi újév kezdte. Azt, hogy ez éppen milyen napra esik, szorgos papok kalkulálják ki a számos halandó ember számára átláthatatlan naptárjaikból. A legtöbb turista és itt élő nem balinéz, igyekszik elpucolni a szigetről erre az időre, mert fogalmuk sincs, hogy milyen szuper jó kis két nap ez. Ha az ember pedig épp erre jár, akkor vétek kihagyni.

Az Ogoh Ogoh figurákat, amelyek a rossz szellemeket jelképezik, már az ünnepség előtt egy hónappal elkezdik készíteni a „banjarok” (faluközösség) központjában. A szomszéd utcában nálunk ez egy kis hirtelen eszkábált kaibában történt meg. A figuráknak drót, vagy bambusz vázat készítenek. (Ebben az esetben ez, a „természetközelség jegyében”, a csomópontokon eszeveszett mennyiségű gyorskötözővel került megerősítésre.) Ezt követően a vázat papírmaséval borítják, majd egy shellakk szerű anyaggal kenik le és festik ki. A sokfejű, nyelvnyújtogatós szörnyetegek hadának, persze van elit módon kivitelezett verziója is, ahol a festés már-már fényezői precizitással készül a fő alkotó komponens pedig a drót váz és PUR hab de még egyéb kompozit megoldások is szóba jönnek. Van fapados verzió is, minimális igényességgel elkészítve. Ezek már annyira rondák, hogy jók. A kedvenc fapados verzióm az, amit gyerekeknek faragnak csupa hungarocellből, jó darabosan és a lehető legaránytalanabbul. Ritka gusztustalan kivitelezést tudhatnak magukénak ezek a kis szobrocskák, de annál büszkébben cipelik őket kis gazdáik.

A csend napját megelőző délutánon ezeket a szobrokat bambuszból készített hordozó keretre rakják, majd szépen felvonultatják őket a város különböző főutcáin, attól függően, hogy milyen körzetben készültek. Ebben az időszakban, már csak korlátozottan vannak nyitva üzletek és warungok (helyi talponálló kis falodák), legalábbis Denpasar területén. Közben előkészítik a tribünöket is, a zsűri számára. Mert verseny van kérem szépen, nem is akármilyen! Este ezeken a bíráló csomópontokon felvonultatják a rossz szellemeket szépen sorban. Közben különböző hagyományőrző csoportok, táncokat illetve történeteket mutatnak be, alkalmanként az adott szellem kompozíció megtáncoltatásával.

Bali
Ogoh Ogoh szörnyek várják a felvonulást

 

Mindennek a kevéssé hagyományos és inkább fesztivál jellegű változata zajlik Denpasar központjában a Bali Múzeum melletti, Lapangan Puputan Badung park körül. Hatalmas tömegek állják körbe a parkot és az útszéleket, ahol az alkotásokat hordják körbe. Bizonyos darabokat a disco hangulata is erősen átjárja s a kísértet kocsit rögtön egy hangfalakkal és generátorral megrakott guruló, majdnem szórakozó hely követi. Ebből rendre eszeveszett és néha még számomra is beazonosíthatatlan elektronikus zene szól. Persze vannak tartózkodóbb alkotások is, ahol az első kocsi után tradicionális zenét játszó kis együttes vonul, határozottabb és egy árnyalattal, szigorúbb arccal. A hagyományőrzés és a tradíciók továbbadása jegyében sok az nagyon apró felvonuló is. A hatalmas, több méteres szobrok menete közt felbukkan egy-egy miniatűr kis munka is. Akár csak a nagyok, bambusz kereten, azzal a különbséggel, hogy ezt olyan 6-tól 9 éves forma gyerekek viszik. Kicsit összeszedetlenebbül és kevesebb komolysággal vonulnak ugyan de látszólag nagyon élvezik a dolgot. Koordinálatlanságuk miatt elég gyakran hagyják el szobrocskáik egy-egy darabját, amit az őket kísérő felnőttek kapkodnak össze és próbálnak egy ideig helyre igazítani.

Bali
Ogoh Ogoh szörnyek felvonulása a Nyepit megelőző éjszaka

 

Sok külföldivel nem találkozni ilyenkor, viszont az ember például becsatlakozhat egy indonéz család random video Skype beszélgetésébe minden gond nélkül, mert nyugati arcokat fotózni, itt valamiért nagyon menő dolog, az előtted álló skypeoló hölgy pedig nem fogja kihagyni annak a lehetőségét, hogy az egész családjának online bemutasson.

Olyan este 11 fele már csak néhány lelkes és majdnem transz közeli állapotba került csoportot találni, ahogy tolják körbe-körbe csinos lidérceiket. Az Ogoh Ogoh figuráknak egyébként eredeti sorsuk, hogy elégetik őket, ezáltal megszabadulva a negatív szellemektől. Szerencsére égetés nem történt, legalábbis ott nem. A szerkezeti és kitöltő anyagok nagy része minimálisan sem lebomló, az égetés pedig a legrosszabb, ami történhet velük. Persze ez itt Indonéziában és Balin a kutyát nem érdekli. Sok szobor egyébként még hetekkel a felvonulás után is megtalálható volt az utcákon elhelyezve, feltételezem büszkeségi szempontokból kifolyólag, hiszen vallásilag nem túl praktikus megoldás, hiszen ez azt jelenti, áthozzák a rossz szellemeket az újévre is.

Bali
Ogoh Ogoh szörny a felvonuláson

 

A felvonulások véget értével mindenki elvonult haza, hogy kezdetét vegye a csend napja, amely reggel hat órakor veszi kezdetét és egészen huszonnégy órán keresztül, másnap reggelig tart. Annak ellenére, hogy sokan elhagyják a szigetet erre az időre, azt gondolom kihagyhatatlan élmény, sőt megkockáztatom még otthon is fantasztikus lenne átélni valami hasonlót. Hogy teljes legyen a kép, ezen a napon tilos bármiféle közlekedési eszközt használni, az otthont elhagyni, dolgozni, főzni, házas életet élni,TV-t nézni, internetezni, vagy bármilyen szórakoztató akármit használni és lámpát kapcsolni. Ez a huszonnégy óra a meditáció, nyugalom és elmélkedés jegyében kellene, hogy elteljen elvileg, de lényeg hogy mindenképpen otthon és nyugalomban. A szabályok alól senki sem kivétel aki éppen a szigeten tartózkodik, legyen bármilyen nemzetiségű vagy vallású. Az utcákon csak azok az őrök tartózkodhatnak, akik a rendet hivatottak fenntartani. Ők, ha este világosságot látnak valahol, bekopogtatnak, hogy lámpaoltás. Egyedül azoknál a családoknál engedélyezett egy gyertya gyújtása ahol kisbaba van.

A csend napja igazán akkor különleges élmény, ha ne vonulunk el vidékre, egy amúgy is nyugodtabb helyre. Egy városi, elővárosi környezetben eltölteni ezt az időt, egyszerűen izgalmasabb megfigyelésekre ad lehetőséget. A reggel és a nap folyamán igazából semmi különleges nem történik, azon az iszonyatosan különleges dolgon kívül, hogy valóban semmi sem történik. A legfurcsábbak a zajok. Vagyis inkább az, hogy nincsenek zajok. Általában hiába van az ember az ország legeldugottabb zugában, valami nem természetes zajt akkor is hall. Sokszor nem tudatosan, csak valami morajlás van ott egyfolytában, amiről azt gondoljuk nincs is, de igazán akkor érthetjük meg, hogy mégis van, amikor meghalljuk, hogy nincs. Ez a reggel nem hoz mást, mint az állatok és a növények hangjait, de még a legapróbbakat is. Ilyen jellegű csendet még sosem hallottam. Sem Erdélyben, sem gleccserek tetején, sőt a zalai dombok közt sem ahol még a mobilhálózat sem működik. Egyszerűen tényleg nincs semmi. Fantasztikus.

Este, a teraszon ülve pedig csodát látt az ember és nem pedig hall. Mivel az egész szigeten senki nem kapcsolhat világosságot, a fényszennyezés gyakorlatilag nulla. A tejút és a csillagok tisztán láthatóak és fényárban pompáznak. Egyszerűen olyan fantasztikus, hogy az ember azonnal csillagásznak vagy legalább űrutazónak akar menni ezután a látvány után, de minimum egy galaxist szeretne magának.

 

Ez a cikk az zsibore.tumblr.com blogon is megjelent .

0 Megjegyzés

Szerző:

Mázsi Boglárka

Mázsi Boglárka

Boglárkának a praktikum és főleg a tudásvágy hozza úgy általában, hogy többnyire nem hagyományos módon, hanem egy-egy ösztöndíj segítségével jut el hosszabb időszakokra a világ közelebbi, vagy távolabbi pontjaira. Ez egyébként elég hatékony motiváció kombinációként működik nála, mind a tanulásra, mind az utazásra nézve. Jelenleg Balin, Indonéziában tölt egy évet, a Darmasiswa kulturális ösztöndíjjal. A szigetre 2015 szeptember elején érkezett. Többnyire az itt ért élmények és főleg realitások azok, amikről igyekszik beszámolni.

Boglárka kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.