Koppenhága egy stoppos szemével – Dánia

Egy fiatal nő aki felvett minket és elvitt Koppenhágába adott pár tippet mit is érdemes felfedezni a városban: Hans Christian Andersen meséjéből ismert Kis Hableány mellett így a megnézendő célok közé került többek közt a Tivoli, Christiania, Museum of Copenhagen is.

 

DSCF3050
Háttérben a Koppenhágában található méltán híres Nyhavn, a színes házikóival.

Érkezés után rögtön egy kimerítő hosszú sétával kezdtünk míg eljutottunk a Central Station közelébe, melegben, nehéz zsákkal izmos túra volt, de közben legalább megszokhattuk a város arcát. Nagyon rövid időn belül egy Mc Donalds (ingyen wifi) kör alatt rájöttünk, hogy mivel épp a Pride fesztivál zajlik a városban, tökéletesen esélytelen, hogy olcsó/vállalható árú, de egyáltalán bármilyen szállást találjunk a városban. Így történt egy hipergyors regisztrálás Couchsurfingre és egy segélykiáltás az éterbe, hogy tud-e valaki szállást adni a következő két éjszakára.

 

DSCF2946
Random utcakép a vasútállomás környékén – a sötét téglás házak jellemzők
Egy sajtburgerrel később beletörődtünk, hogy bizony a ma éjszaka is kalandos lesz. Bepakoltuk a hátizsákokat a vasútállomáson a csomagmegőrzőbe, és fejenként egy hálózsák + kis táska (pulcsi, víz, kaja, pénztárca/személyes dolgok) csomaggal vettük nyakunkba a várost.   A következő másfél nap így Koppenhága bebarangolásával járt, első megállók között természetesen a TourInformmal.  Nem vettünk részt semmilyen sightseeing/canal tour jellegű szervezett városnézésen, kizárólag a papírtérkép alapján szimpatikusnak (és gyalog megközelíthetőnek tűnő) helyek jöttek szóba.
Első nap inkább csak össze-vissza járkáltunk a városban amerre sikerült, valamint nézelődtünk a fesztiválon. Voltak meglehetősen érdekes figurák, helyes csilivili jelmezek nem feltétlenül a saját nemére szabva a viselőjének, de alapvetően egy rettenetesen színes (Pride? mi más lenne mégis?), bárkit elfogadó, semmin meg nem botránkozó tökéletesen vidám hangulatú parádé volt mindenhol.
DSCF2969
Tivoli (és a Pride zászló) a híres vidámpark és szórakozóhely, a belépő miatt úgy döntöttünk, akkor megyünk be ha túl sok időnk marad – ez nem következett be. Majd legközelebb.

 

Ami már érkezés utáni néhány perc séta alatt is feltűnt, a belvárosban egészen – számomra – ijesztő méreteket öltött: biciklik mindenhol. Nem csak, hogy használják, de nagyon szépen felépített rendszerben: két-két sáv a gyalogosoknak és a bicikliseknek a sok sávos autóutak mellett.  Persze ez nyilván csak számomra volt ennyire új, a budapesti néha életveszélyesnek tűnő biciklis közlekedés után.  Az első fél napban azt hittem le sincsenek zárva – csak álldogáltak kétlépésenként a bringák, aztán rájöttem, hogy attól, hogy utcai objektumhoz nincsenek láncolva, a kis zárnak köszönhetően nem fog elgurulni alattam ha random rájuk pattanok 🙂

 

DSCF2988
Hálózsák és kistáska, 24 órán át csak ez volt nálunk (az éjszakára). A háttérben a fák alatt piknikeztünk egyet ebéd gyanánt, teljesen beleolvadva a helyiek közé.
Valahol egy híd mellett üldögélve a szintén piknikező helyiek között elfogyasztottuk a szupermarketben beszerzett ebédünket: jellegzetes dán kenyér: szinte már fekete, nagyon tömör, nagyon laktató; sonka, konzervzöldség és hasonlók.  Közben elkezdett erősen hűlni a levegő a lemenő nappal párhuzamban, és ráébredtem, hogy bizony a hosszúnadrág kimaradt az okos pakolásból: tetszik vagy sem, a következő közel 24 órában, de legalább amíg holnap újra kisüt a nap, fázni fogok. Ez jó tanulópénz volt: kifejezetten fázós figura vagyok, biztos, hogy többet nem ismétlem meg ezt a malőrt.
DSCF3029
Rosenborg kastély sziluettje a lemenő nap fényében
Naplemente környékén rátaláltunk a Rosenborg Kastélyra és hatalmas parkjára (rögtön láttuk, hogy éjszakára bezár, alvóhelynek nem jöhet szóba). Rengeteg sétálóösvény, különleges és furcsa formájú fák, rózsaparkok romantikus padokkal a bokor-labirintus mögé rejtve eltévedt hercegnőknek, és italozni, vidámkodni kezdő helyi fiatalok mindenhol.  Körbejártunk, bohóckodtunk mi is, majd elindultunk alvóhelyet keresni.
DSCF3097
Azért ezek a figurák sötétben, alvóhely keresés közben igen félelmetesen voltak.
A térképen nagy zöld foltot kerestünk, hogy majd jó lesz egy parkban valahol egy bokor mögött, de:
– A kis hableány melletti csillag alakú parknál ilyen antropomorf szobrok voltak, amiktől én megijedtem annyira, hogy nem akartam sötétben ott aludni
– a következő potenciális területnél egy 20 m magas téglafalba ütköztünk
– egy kis házak mögötti parknál már épp “megágyaztunk” mire jöttek a fiatalok a szomszédos padra italozást csapni.
DSCF3033
… aludtam már kényelmesebb helyen is, ahol nem néztek rám furán a helyiek reggel.

 

Végül egy nagyobb házak közötti füves placcon kötöttünk ki, ahol iszonyú hosszú “padok” és derékig érő falak voltak mindenfelé, itt egy sötétebb sarokban fejjel össze aludtunk a kis táskánkat párnának használva (értékek szigorúan a hálózsákban derékra kötözve övtáskában). Kicsit izgultunk azért, mert sehol (SEHOL) a városban nem láttunk hajléktalant: a) nincsenek b) nem tűrik a közterületen alvást. Ébredéskor amellett, hogy a nap simogatta az arcunkat, néhány idősebb helyi lakos nézett ránk kissé méltatlankodva pár 10 m-ről, hogy ugyan miért csövezik itt két fiatal lány, de senki nem jött oda kérdezni/elküldeni, mi meg mosolyogva összepakoltunk és voilát intve továbbindultunk.

 

DSCF3053_mini
Nyhavn és Canal tours. Ebből kimaradtunk, de biztosan jó móka.
Másnap már egy fokkal célirányosabban indultunk el, megkerestük a Nyhavn-t, körbesétáltunk a partján (jó turisták módjára szanaszét fényképezve a színes házikókat) majd tovább indultunk a Kis Hableány keresve.
DSCF3070
Amelienborg Palace őrségváltása, turisták által alkotott sorfallal.
Az Amelienborg Palotához érkezéskor gyanúsan nagy volt a tömeg, ráadásul épp terelgették őket rendezett sorokba.  Leültünk egy lépcsőre almát enni, ahol nem volt senki, de máris ott termett egy egyenruhás valaki, hogy leszünk kedvesek csatlakozni a tömeghez a sorokba., merthogy őrségváltás következik pár percen belül.  Helyesek voltak, szépek voltak, de viszonylag hamar ott hagytuk őket, nem volt túl bonyolult a koreográfia, na meg a tűző nap/embertömeg sem sokat segített a komfortérzeten.
Az almát végül az Operaházzal szemben üldögélve sikerült elfogyasztani, miközben lógattuk a lábunkat a kanális fölött és integettünk vissza a lelkesen (5-100 éves :D) csónakázó/sightseeingelő turistáknak.
DSCF3085
Azért egy selfie csak sikerült a Kis Hableánnyal, ha messziről is.
Itt már igen csak fáradva, fájó lábbal meneteltünk rendíthetetlenül a térképen jelölt Kis Hableányhoz, meg is találtuk nemsokára.  De akkora tömeg volt körülötte, hogy kivárni a sorunkat egy fényképért már nem volt kedvünk, inkább üldögéltünk és néztük a sirályokat amíg a lábunk regenerálódott egy kicsit.  Az éjszaka szobrok miatt ijesztőnek tűnő szigetről kiderült, hogy egyébként a Kastellet nevű erődépítmény, békés légkörrel, vadludakkal; a szobrok pedig valamiféle világkiállítás részeként vannak szétszórva a város bizonyos részein.
DSCF3094_mini
Kastellet “szigete”
Végül “Christianiát márpedig muszáj látni” felkiáltással maradék erőnket összeszedve tovább indultunk egy újabb hosszú sétára.  Christiániában 3 dolgot tilos (és erre pár méterenként emlékeztetnek a táblák): telefont elővenni, fényképezni és futni. Mi kissé korán érkeztünk délután, így gyanítom nem teljes pompájában láttuk a hippi negyedet, azért a bejárat előtt készített néhány kép a falfestményekről sejteni engedi mivel is állunk szembe a bejáraton túl.  Bent körbejártunk, majd elfogyasztottunk egy…. na jó csak shawarmát, miközben érdekesnél érdekesebb figurák tűntek fel és sétálgattak el mellettünk.
Christiania Freetown egyébként a város egy nem feltétlenül legális szereket is árusító negyede, amely a rendőrség által mégis megtűrt.  Időnként vannak razziák, de ezek is inkább csak névlegesek.  Bár itt jártunkkor nem láttunk “zöldet” áruló egyéneket, úgy tudom a kis bódéjukban úgy árusítanak, hogy csak a kezük látszik ki a függöny alól.  Fényképezni bár tilos, így védik magukat.
DSCF3106_mini
Christiania freetown bejárata előtt egy ház. Bent is pont ilyen színes volt minden, pedig nem fogyasztottunk az árusok mindenféle portékájából ;)
Ezt is kipipálva újra sötétedni kezdett, elvetettük hát végleg a Tivoli vagy bármilyen múzeum megtekintését. Lejárt a csomagmegőrző is, így kivettük a hátizsákjainkat, és átrongyoltunk a szemben lévő Backpacker’s Hostelbe egy forró zuhany reményében.  A recepciós fiú kedves volt: először közölte, hogy hát csak fürdésre nincs lehetőség sajnos, majd egy kacsintás kíséretében közölte, hogy balra a harmadik ajtó.  Gyors fürdés, hajmosás, eddigre elkezdett szemetelni az eső is de hát már úgyis vizesek voltunk, úgyhogy mindegy.  A pályaudvaron még elcsöveztünk pár órát, egy furcsa idős bácsinak annyira tetszettünk a földön üldögélve, hogy megdobált minket csokival, majd vettünk egy metrójegyet és kiutaztunk a reptérre.
DSCF3128_mini
Ez a kép már másnap reggel készült a reptéren alvás és kávé elfogyasztása után, mielőtt tovább indultunk volna Malmöbe.
Itt alapos körbejárás után egy egészen kényelmes sarokban megágyaztunk magunknak és a melegben olyan jót aludtunk, hogy másnap csak a hordában mellettünk gurulós bőrönddel elvonuló, repülőhöz igyekvő turista had keltett fel.  Gyors kávé, Malmö felirat és már kint is voltunk az úton a megfelelő irányban 🙂
A bejegyzés eredeti változata a Visszajövök blogon jelent meg.
0 Megjegyzés

Szerző:

Visszajövök blog

Visszajövök blog

Szilvi szereti úgy sakkozni a szabadidejét és az erőforrásait, hogy a világnak minél nagyobb szeletét ismerhesse meg az utazás által.  Ennek érdekében hajlandó időnként némi kényelmetlenséget, vagy alternatívabb megoldásokat is bevállalni. A néhány napos kirándulásoktól kezdve a hosszabb időtartamú, stoppolós-hátizsákos utazásokig mindent szeret. Reméli hogy írásaitól más is kedvet kap a“világgá menéshez”.

Szilvi kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.