Kirándulások az Atacama sivatagban

Az Atacama sivatag bolygónk legszárazabb vidéke. De természetesen itt is, mint minden rendes sivatagban vannak oázisok és különféle természeti csodák:  egyrészt a víz (helyenkénti) jelenlétének, másrészt a hely egyéb természeti adottságainak köszönhetően. Megtalálhatók itt a  száraz klímának köszönhető homokkő-képződmények, a vulkanikus aktivitás jelei (gejzírek, termálvizek, fumarolák, aktív tűzhányók),  sóstavak, az oázisokban élő többezer éves kultúrák nyomai és mind-mind felfedezésre ösztönöznek. Mindezek a San Pedro de Atacama kis oázisfalucskából könnyen megközelíthetők, nem véletlen, hogy ez a település az elmúlt 10 év során hatalmas turistaközponttá nőtte ki magát. Egy kis álmos és poros falucska volt 700 lakossal, ma már egymást érik a szállodák, panziók (itt B&B), hosztelek és luxusszállodák, utazási irodák. Chile turizmusa azért is fejlődik hihetetlen iramban, mert mindenhol (értsd, itt a sivataban meg Patagónia legeldugottabb szegletében is) minden zseb és korosztály számára kitalálnak valamit. LúItt például lehet homokdeszkázni a homokdűnéken, bicajozni, összkerék-meghajtásos autóval kipróbálni magad, egy pohár vörösborral naplementét nézni, aktív tűzhányóra gyalogtúrázni, csillagokat és csillagvizsgálót nézni vagy egyszerűen csak lámahúst enni és ejtőzni egy termálvizű medencében. Lehet sátorban aludni, menedékházban vagy luxusszállodában, lehet túrázni egymagadban, bérelt autóval, kisbuszokkal vagy bicajjal a közelebbi célpontokig.

Azt kell tudni ezekről a túrákról, hogy igen jól szervezettek, de három fős csapatunknak igen drágák lettek volna, ezért az autóbérlés mellett döntöttünk. Ez a két módja van a San Pedro de Atacama körül túrázni, tömegközlekedés nincs. Úgy gondoltuk, a neten található rengeteg olvasnivaló, túraleírás és GPS-track alapján felfedezzük San Pedro környékét. Ez nem lenne nagy kunszt, de két dologra illik odafigyelni: az utak nem a legjobbak, kanyargósak, meredekek, nem mindenhol van aszfalt, egy városi sofőrnek terepvezetési tapasztalatok nélkül nemigen ajánlott  (szerencsére bíztunk az autóban és én a fiúk vezetési tudásában). Másrészt aki még nem volt 4000 méter fölött, az nem tudhatja hogyan reagál a szervezete ezen a magasságon. Márpedig a túrák 2400 méterről indulnak, ezen a magasságon fekszik San Pedro. Innen két útvonal is 4200 méter fölé visz. A hegyibetegség enyhe fejfájástól egészen komoly légszomjig mindent jelenthet, embere válogatja. Ezt az akadályt is jól vettük, egyedül nekem volt rendes fejfájásom a gejzíres buli után, meg gyalogosan fölfele mászni okozott kis nehézséget (ebbe az 5 templomlépcső megmászása is beletartozott). De az autóban nem volt gond.

Szóval, következzék a self-catered túrák leírása 3 napra (általában ez a standard hosszú hétvégés program). Fontos a sorrend, első nap jó odafigyelni az akklimatizációra és csak második nap merészkedni négyezer méter fölötti magasságokba.

 

Első nap

Délelőtt Salar de Atacama, Ojos del Salar, Laguna Cejar és Tebinquinche. Azaz a sómező szemei, két kisebb sós vizű tó, az egyikben fürödni is lehet. Ezek a falutól déli irányban kb. 30km távolságra találhatóak, azaz egy jó kiadós avokádó-tojásrántotta-kávé reggeli után belefér a 10 órai indulás is.

Délutáni program a falutól északi irányban, kb. 5 km-re található Mars völgy. (Valle de la Marte, de sok helyen hibásan Muerte szerepel, azaz Halál-völgy). Azért Mars, mert a kanyon vöröses színei a Mars vöröses-barnás színére emlékeztetnek.

Következő programpont a naplemente volt, a Hold-völgyből nézve. Ha a Mars völgyében minden vöröses-barna (agyag, homokkő), akkor itt minden fehér, innen is az elnevezés. Ez egy sószoros, ahol homokdűnék váltakoznak sóhegyekkel és gyönyörű a naplemente.

A Mars völgye
A Mars völgye

 

A Hold völgye
A Hold völgye

 

Második nap

Kis tengerszemek 4200 méteren, Laguna Miscanti és Miñiques. Gyönyörű mélykék-színű, sós vizű tavak, körülöttük vikunyák legelnek és sirályok szemtelenkednek, ha szendvicset ennél. Rövid sétaút vezet a tó melett, de eléggé korlátozták a turisták mozgásterületét, biztosítva a természet érintetlenségét. Annyira, hogy minden látnivaló mellett szárazwc található, még ezzel sem szennyezve a vizeket és a talajt. Mindenütt kijelölt parkolók, pihenőhelyek, szemetesek, személyzet, akik készségesen felvilágosítanak a látnivalókkal kapcsolatban és tájékoztató táblák.

DSC05810

Amennyiben az ember jól bírja a magashegyi levegőt, tovább folytathatja a kiváncsiskodást egy másik magashegyi sóstó irányába, ez az Aguas Calientes y Piedras Rojas, azaz a Meleg Vizek és a Vörös Kövek. Ez egy türkizkék színű, sós vizű tó, amelyet egy melegvizes forrás táplál. Mivel mi télen voltunk, meg amúgy is 4200 méteren nem igazán szokott nyáron sem fürdőidő lenni, érdekes volt a befagyott meleg- meg sósvizű tavat látni. A Vörös Kövek kötelező fotószpotok!

Innen visszafordultunk, hogy ebédeljünk Socaire faluban, amely egy 3300 méteren található település. Maroknyi lakosa a hagyományos teraszosított mezőgazdálkodásból, állattartásból meg a turisták (etetéséből) él.  Lehet itt kapni juh-, láma- és alpaka-gyapjúból készült ruhadarabokat, rajta a készítőjük nevével. Az egyik kifőzdében zöldséglevest ebédeltünk, utána sült csirkét quinoával és lila krumplival. A csirke kivételével mindent a település lakói termeltek, amint a kedves szakácshölgy elmesélte. Megterem itt minden zöldség, de a legjobb a krumpli és a quinoa. Kísérleteztek bogyós gyümölcsökkel is, állítólag az ügyes kezű kertészeknél még eper is termett. A víz kőcsatornákon érkezik, ez szolgál öntözővízként.

Ebéd után megnézzük a Salar de Atacamát, azaz az atacamai sósivatagot. A sósivatag “leggyakrabban lefolyástalan területek legmélyebb pontjain, zárt medencék kiszáradt tómedreiben jön létre.” (forrás: Wikipédia). Erős a párolgás, a vízpótlást a környező hegyekről lefolyó csapadék (olvadt hó) szolgáltatja. Az atacamai sósivatag a világon a negyedik legnagyobb kiterjedésű a maga 3000 négyzetkilométerével; a legnagyobb Argentínában található, a második Bolíviában (az Uyuni, San Pedróból egy háromnapos túrával elérhető), a harmadik Namíbiában. Helyenként kis tavak alakulnak ki, élőhelyet biztosítva a flamingóknak, meg a Kanadából telelni érkező vándormadaraknak. Itt kb. 50 madárfaj él, ezeknek fele vándormadár. Itt is elkaptuk a naplementét és láttunk füstölgő tűzhányót, a Láscart.

IMG_20160611_173948963

Hosszú nap volt, 320 kilométer vezetés, nagy szintkülönbség, meg hát reggel négy órakor csörög a vekker, indulás a gejzírekhez!

 

A harmadik nap

Rövidebb, mivel este hétkor Calamából repülünk vissza Santiagóba. De hamarabb is kezdődik, mert az útikönyvek, túraleírások, szóbeszéd és legendák szerint kötelező megnézni a napfelkeltét a Tatio gejzíreknél. Ám legyen. Hajnali négyes kelés, két adag kávé lefőz, avokádós szendvicsek elkészítve, keménytojás reggel gyorsan megfő (a túravezetők vagány fejek, a gejzírvízben főzik a tojást és melegítik a forrócsokit, de én, biztos ami biztos, már otthonról feltarisznyálok). Az út természetesen egyszerűbb volt, mint ahogy azt képzeltük: napkelte előtt megérkeztünk, volt egy kis idő cidrizni és meleg teát kortyolgatni a kulacsból. Fent hatalmas tömeg fogadott, néha becsapódtunk egy-egy túravezető mellé, füleltünk keveset. Gyakorlatilag egy vulkán kráterében van ez az egész csoda, a mélyben forrong a láva, a felszínen pedig fumarolák, gejzírek jelzik a lenti történéseket. Azért érdekes reggel érkezni, mert a kráter mögül felbukkanó nap megvilágítja az egész gőztengert és jól látszanak a füstcsíkok. Ha már fölkel a nap, nem igazán látszanak.

Ellenben az igazi csoda ezután jött, napfelkelte után és mikor elvonult mindenki: maradt a tökéletes csend, a sárgás színek, a barátságos vikunyák, a mohás kövek, tökéletes idő reggelizéshez és elmélkedéshez. Persze, ezelőtt volt egy kis izgalmas terepezés is, csúszott a reggeli utána. Lefele egy lápos élőhely mellett visz az út, itt lehet legelésző lámákat, vikunyákat látni és rengeteg gázlómadarat.

DSC06209

Izgatottam vártam, hogy  Machuca nevű településen megálljunk, hagyományos faluképet ígért az internet, festői templomocskát a XVIII.-ik századból, finom láma-rablóhúst meg hasonló. Egy nagy turistabullshit volt az egész, a falu mind a 10 darab lakosa a turisták inváziójából él, körülbelül öten élőképet állnak a templom előtt, páran lámát sütnek és pózolnak a még nem a parázson piruló példánnyal.

DSC06217

Ezután következett a nap fénypontja, csak ezt még nem tudtuk és sajnos elég kevés időt hagytunk rá: egy rettenetesen száraz völgy után, ahol csak kövek meg kaktuszok voltak, leparkoltunk egy kis parkolóban és lesétáltunk egy szakadékba, itt található a Puritama fürdőhöz (Termas Puritama). Azt hiszem, így képzelheti el a sivatagban utazó, napszúráshoz közeli állapotban levő kalandor az oázist, ahol türkiz vizű tavacskák fogadják, csobog a víz, hűvös az árnyék és elbűvölő hurik készen állnak a szórakoztatására. Itt mindez megtalálható, a hurik kivételével. Ez az Atacama enpluszegyedik csodája: egy melegvizű forrás folyik végig a völgyön, körülötte gyönyörű nád, füvek, kis medencék, tökéletes csend és napsütés. Olyan, mint egy álom, komolyan.

IMG_20160612_130251162 - Copy

Egy rövid ejtőzés, fürdés után vissza csomagolni és indulás a reptérre. Idefele este jöttünk, nem láttuk a környéket, most visszafele látszik az igazi száraz sivatag, ahol nem bogáncsot, hanem szemetet görget a szél, szélmalmok és napelem-telepek váltogatják egymást.

 

Ami kimaradt

  • Az ALMA csillagvizsgáló, jelenleg ez a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Ide előzetesen be kell jelentkezni egy vezetett túrára, a legközelebbi szabad időpont csak két hónap múlva lett volna esedékes.
  • Egy lazulós fél nap a Puritama fürdőben, nem csak sietős két óra.
  • “Átruccanni” Bolíviáva, az Uyuni-sósivataghoz. Ez egy 4 napos túra.
  • Hegyet mászni, azaz valamelyik tűzhányót, vannak vezetett túrák. De ehhez azt hiszem több ideig kell akklimatizálódni.
  • Körülnézni Calama városában és meglátogatni a világ legnagyobb külszíni rézfejtőjét, Chuquicamata névre hallgat és Calamatól nem messze található. Ide is előzetes bejelentkezés szükséges.

Egyéb tudnivalók

San Pedro de Atacamat legkönnyebben egy kétórás repülőúttal lehet megközelíteni Santiagoból, napi több járat is van, szezonon kívül az árak barátságosak. A repülő Calama városába érkezik, innen vannak menetrend szerinti járatok San Pedróba, lehet autót bérelni vagy taxizni, kisbuszozni. Utóbbi két esetben simán lehet, sőt kell alkudozni. Buszozni is lehet, annak aki nem csak leruccan egy hétvégére Ez egy másfél napos program Santiago irányából. Másik gyakori megközelítése Bolívia, azaz az Uyuni-sósivatag irányából, ez inkább beilleszthető a Dél-Amerika körútba.

Nem olcsó: kizárólag a turizmusból él, emiatt kissé elszálltak az árakkal, de 12-15 eurónak megfelelő pesoért már lehet hostelben ágyat kapni és az étkezés is megoldható a kisboltokban kapható felhozatallal meg a napi menükkel. A másik véglet a csillagos ég, a kettő között pedig tényleg mindenki megtalálhatja a számításait. Az interneten keringő rémhírekkel ellentétben a faluban van bankautomata, több is. Sőt, pénzváltó is.

Egész évben lehet utazni, mi például télen voltunk, júniusban. Az éjszaka kissé hűvös ilyenkor, de a faluban nem esik nulla fok alá, napközben pedig akár 28-30 fokot is eléri, a termálfürdő kis völgyében napozni is lehetett. A nyári szezon január-február, ilyenkor igazi sivatagi meleg van és általában minden sokkal drágább, szállást is nehezebben kapni.

Amint leírtam, legkönnyebb szervezett túrákkal bejárni, de saját szakállra is lehet, ehhez legjobb egy összkerék-meghajtású autót bérelni, illik terepvezetési tudással rendelkezni és tudni magunkról, hogyan reagálunk 4000 méter fölötti magasságon.

 

A cikk több képpel  a A világ végén blogon is megjelent.

 

 

0 Megjegyzés Tags: , ,

Szerző:

Világvégén

Világvégén

Ágota már több mint egy éve él férjével Santiagoban, Chile fővárosában. Természetjárók lévén elsősorban Patagónia, Atacama, az Andok az úticéljuk, de jártak már a bortermő vidékeken, az ócean partján, átugrottak Argentínába is. Érdekes tapasztalat volt számára az otthonváltás. Sok új tulajdonságot fedezett fel mióta kimozdult a megszokott környezetéből az egyik az hogy szeret írni és fényképezni. Ágota mindemellett önkénteskedik és spanyolul tanul.

Ágota kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.