Hogyan érkeztünk a híd alá egy éjszakára

Avagy így stoppoltunk át Németországon keresztül-kasul. Kedvesek az emberek és viszonylag hamar felvesznek, csak nem nagyon volt beszédes egyik sofőrünk sem. Ennek persze valószínű az én megkopott nyelvtudásom (is) erősen az oka volt. Majd átkeltünk hajón Dániába és véletlenül egyből meglátogattunk egy helyes kisvárost. Ennek lett a következménye az is, hogy egy éjszakát híd alatt töltöttünk: és élveztük!

DSCF2900

Az egyik legnagyobb költségbeli tétel utazások során kétségkívül a szállás kérdése: valahány csillagos hotel, szálloda, panziócska, kanapészörf, ismerősöknél alvás, sátrazás… Megannyi lehetőség, árban is igen széles skálán mozogva – egészen az ingyenesig! Stoppolás közben ha cél előtt ér az este, akkor a legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás bizony: “a következő bokor”. Ez pedig van, hogy egy híd alá esik.

DSCF2837_mini
Érkezés Dániába

 

Mi a nyári út során 12 éjszakát töltöttünk el itt-ott, ebből az utolsó kettő volt csak hostel Prágában. Az összes többi éjszaka a szabad ég alatt ért (na jó, még egyszer a reptéren), hol sátorban, hol pedig csak hálózsákban az egyszerűség kedvéért; na meg mert így kevésbé figyelnek fel ránk.  Az első éjszakán, rögtön a hálózsákos megoldással indítottunk.

potsdam_ejjel_mini
Ez a kép fogadott érkezéskor a Potsdamhoz közeli benzinkúton. Naplemente – ami stoppolás során szinte biztos jele annak, hogy az éjszaka a közelben fog telni.

 

Második nap reggel el kellett döntenünk, hogy merre tartsunk tovább, Belgium felé inkább nyugatra, vagy maradjunk az eredeti tervnél Oslo irányába – ez lett végül a döntés.  Az egész nap utazással telt, München előttről indulva kicsit több mint 600 km-t tettünk meg, majd az éjszakát a Berlin körüli elkerülő úton, Potsdamtól nem messze töltöttük.

DSC_0016
A vicces “csöves-kinézet”, praktikus ha mindenhol fedve vagyok, már csak egy szemkötő kell legközelebb, hogy azt se tudják csipkedni a bogarak.

 

Itt érkezés után elbaktattunk hátra, a kamionok utáni részre ahol kezdődött a szántóföld/erdő a korláton túl, és ott, a hatalmas fák alatt kis bokrok között a fél méteres füvet ügyesen letaposva egy fekvésnyi helyen megágyaztunk a hálózsákjainkkal.  Arra nem gondoltunk sajnos, hogy a hatalmas vegetáció közepén szúnyogok rajzanak, minket nézve ízletes lakomának, ezért bár felöltöztem “csöves-kesztyűvel”, sapkával, kapucnival, arcomba húzott pulcsival, hogy csak a szemem látszott ki, nem egyszer ébredtem arra, hogy a szemhéjamat(!) csipkedik a kis dögök. Hát nem volt épp egy pihentető éjszaka, de legalább viccesen néztem ki reggelre (a karikákat nem vállalom..).Reggel egy gyors térkép-check után hamarosan ismét úton voltunk.

kepatmeretezes_hu_hamburg
…Te felvennél egy arc nélküli stoppost? :)

 

Néhány fuvarral később apa és fia – első ránézésre nem túl bizalomgerjesztő arcok, plusz az autó is kétajtós volt, úgy kellett bemásznunk hátra – vittek minket Puttgardenig.  Az első benyomás a valóság ellen volt: tettek néhány plusz km-t, hogy egészen a kompig vigyenek minket, majd körbekérdeztek, hogy gyalogosként hogyan lehet átkelni, végül lefordították nekem az információkat lassú és egyszerű németre amit megértek 🙂 Búcsút intettek, mi pedig már fent is voltunk az állomáson. Itt megismerkedtünk egy szintén backpacker lánnyal aki egyedül stoppolt.  Számomra akkor hihetetlen volt, de legalábbis nagyon merész, hogy lányként egyedül utazik stoppal keresztül-kasul a világban.
Vettünk két – egyenként kb 10 eurós – gyalogosjegyet a kompra, ez volt az egyetlen konkrétan utazásra költött pénz utunk során.  A túlpart felé közeledve egy rakás szélmalom vált láthatóvá a vízre telepítve és a szárazföldön egyaránt.  Kikötés után még elbohóckodott a nép vagy 20 percet, mi is háromszor eltévedtünk a hajótestben mire sikerült megtudni valakitől, hogy hol lehet kijutni.
DSC_0027
Nem egy luxushajó, de a 10 euróért azért nem volt rossz. Erős szél, verőfényes napsütés, és minden irányban a körülölelő tenger.
Az első két napból kiindulva beterveztük, hogy most akkor bizony a harmadik estére csak eljutunk Koppenhágába, hiszen még bőven délután volt.  Az ilyen utazásnál szép dolog a tervezés, de maximum irányadónak jó.  Az alig látható Kobenhavn táblánkkal hamar fel is vett egy dán fiatalember, aki egy kis kommunikációs félrecsúszásnak köszönhetően nem sokkal később egy helyes Nykobing nevű városkában tett ki minket a pályaudvaron, hogy akkor innen el lehet jutni Koppenhágába. Köszi.
Nykobing_mini
Nykobing? Szép-szép, de nem pont ide akartunk jönni.
Se dán valutánk nem volt, meg egyébként is stoppolni jöttünk, de legalább ott mászkált még egy ideig a srác, hogy ne léphessünk le feltűnésmentesen előle. Kis sétával később elértük a városhatárt. A következő sofőrünk mielőtt kitett, lelkünkre kötötte, hogy itt lakik az utcában, ha nem jutnánk tovább csöngessünk és aludhatunk nála.
DSCF2862_mini
Tökéletes póz lehetett volna… de sajnos megálltak, hogy felvegyenek így a kép bemozdult.
Ezután történt az egyik legkedvesebb képem az egész utazás ideje alatt: már erősen lemenőben volt a nap, kétoldalt kizárólag szántóföldek, baktattunk előre rendíthetetlenül, mikor is kitaláltuk, hogy jól néznék ki ahogy ott üldögélek a Koppenhága táblával meg a nagy hátizsákommal a járdaszigeten. A kép azonban homályosra sikerült, mert épp, hogy elhelyezkedtem volna, megállt egy autó, a reflex-szerű indulás  az autó felé pedig pont belelógott abba fél pillanatba amíg készült volna a kép. Ő bár nem Koppenhágába ment, csak egy kis szigetre alig néhány km-re onnan, de mondta, hogy ha reggel korán kelünk, akkor el tudjuk kapni a fővárosba munkába indulókat és könnyen eljutunk az éppen aktuális célunkig.
DSCF2869_mini
Ennél szebbet festeni sem nagyon lehetne… Ide érkeztünk meg vacsoraidőre a legszebb színek közepette.
De ez valami egészen csodálatos volt. A naplemente legszebb színeire értünk oda, volt időnk bohóckodni a fényekben és a tengerben egy keveset (bokáig meg cipőt mosni, azért meleg nem volt….), megvacsorázni a fűben, majd végigjárni a partszakaszt ideális alvóhelyet keresve.  Egyébként lakóautós és sátras kemping volt a híd lábánál két oldalt, egy ott tanyázó néni (jel)beszéde alapján pedig ráadásul ingyenes is. De mit nekünk kemping, hiszen híd alatt még úgysem aludtunk!  Egy bokrok által védett helyen felállítottuk a sátrat (nagyon erős szél fújt), majd nyugovóra tértünk.
DSCF2870_mini
A sátor ideális helyét végül ott találtuk meg, ahol a képen a lemenő nap korongja ég.
Reggel a felkelő nap fényében vidámkodtunk még egy sort, hogy híd alatt aludtunk, majd indultunk tovább, és pár óra múlva már Koppenhága utcáin sétálva folytattuk utunkat.
Ennek a cikknek a kiterjedtebb változata a Visszajövök Blogon jelent meg.
0 Megjegyzés

Szerző:

Visszajövök blog

Visszajövök blog

Szilvi szereti úgy sakkozni a szabadidejét és az erőforrásait, hogy a világnak minél nagyobb szeletét ismerhesse meg az utazás által.  Ennek érdekében hajlandó időnként némi kényelmetlenséget, vagy alternatívabb megoldásokat is bevállalni. A néhány napos kirándulásoktól kezdve a hosszabb időtartamú, stoppolós-hátizsákos utazásokig mindent szeret. Reméli hogy írásaitól más is kedvet kap a“világgá menéshez”.

Szilvi kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.