Éles váltás, avagy fél év Ázsia után megérkezni Új-Zélandra

Nepál volt emlékezetesebb a kultúrsokk szempontból, a délkelet-ázsiai országok pedig Nepál után jöttek, ergo mire odaértünk a nehezén túl voltunk. Úgy érzem nem volt túl sok elvárásom semelyik országgal szemben. Ha felkészülsz a legrosszabbra, sok baj nem érhet.

Valamelyest hozzá lehet szokni a koszhoz Ázsiában. Amikor például gyakran asztaltársaid a patkányok, akkor egy idő után már nem lepődsz meg rajtuk. Majszolod tovább a szendvicsed, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy patkánycsalád futkos körbe. Amikor hetek óta nem láttál utcai szemetest, akkor egy idő után reflexből zsebere teszed a szemeted (nem szemetelünk akkor sem, ha mindenki más ezt teszi). Ahhoz pedig nagyon gyorsan hozzászoksz, hogy a zebrán (ha van) SOHA nem kapsz elsőbbséget és a villogás itt az otthon megszokottal szemben azt jelenti, hogy rá ne merj lépni az útra, mert elütlek.

Nagyon szerettem Ázsiát és az összes országot. Annyi csodát kaptunk, ami szinte fel sem fogható. Semmit sem változtatnék meg (kivéve azt, hogy amelyik ország jobban tetszett, ott többet maradtam volna, az időt nem mindig sikerült eltalálni).

Az igazi kultúrsokk akkor ért, amikor megérkeztünk ide, Új Zélandra. A kultúrsokk lehet pozitív is, mint kiderült. Erre eddig nem is gondoltam.

Új-Zéland
Auckland éjszaka

Természetesen bambán álltunk a zebránál (vártuk, hogy elmenjenek az autók, hogy majd aztán átmehessünk) és kellett néhány másodperc, hogy felfogjuk,valaki már a túloldalt megállt, amikor még le sem léptünk az úttestre. De az is sokként ért, hogy az első reggelinél a pékségben egy egyszerű sajtos olívás zsömléért 600 forintnyi dollárt kért az eladó. Eddig a vietnámi árakat vetettük össze a laoszival, hogy 300 helyett 350 forintnyi helyi tallérért adják a mangó kilóját.  Az ehhez hasonló áraktól gyorsan el kell búcsúzni. Mostantól az következik, hogy 6 darab piros retek 600 forintért nem is olyan drága, illetve 2000 forintért egy bor elég olcsó. Nagyot tud fordulni a világ 10 óra repülés után.

Első két hétben Új-Zélandon rengeteg dolog történt. Lett bankszámlánk, adó- és telefonszámunk, illetve munkát is találtunk. Couchsurfingeltünk egy félig süllyedő hajón egy gyönyörű kikötőben Aucklandben. Lett egy helyi (kiwi) barátunk, akinél egy éjszaka után ott ragadtunk még hatra és ami a legfontosabb, lett saját otthonunk egy Mitsubishi Delica furgon formájában.

Új-Zélandon mindenféle ügyintézés gyerekjáték. Minden gördülékeny és gyors, az esetek többségében mindenki nagyon kedves. A fű mindenhol gyönyörű zöld és egyforma hosszú. Tökéletes tisztaság, rendezettség uralja az országot. Nem mondom, hogy nehezen szoktam hozzá. Nagyon nyugodt itt az élet, kiszámítható. Olyan nyugat-európai, illetve még annál is olyanabb. A táj pedig olyan, mint a mesékben.

Új-Zéland
Bármerre nézek a lélegzetem eláll

 

 

Új-Zéland birkák

 

Nehezebb a dolga egy olyan országnak, amiről mindenki ódákat zeng, az embernek akaratlanul is elvárásai támadnak, de Új-Zéland egyszerűen tényleg csodálatos hely. Egy távoli kis érintetlen világ, ami még nincs túlzsúfolva emberekkel.

 

Ez a cikk az Always bring a towel blogon is megjelent

0 Megjegyzés Tags:

Szerző:

Always bring a towel

Always bring a towel

Viki és párja Zoli 30 éves korunkban döntöttek úgy, hogy világgá mennek egy hátizsákkal. Útjuk Ázsián keresztül Új-Zélandig vezetett. Grúziába mentek először és olyan különleges helyekre is eljutottak, mint Irán, Omán és Nepál. Útjuk nagy részét már megtették, és pár hónap múlva véget ér ezen nagy kalandjuk. Mivel a világjárás nagyon bejött nekik, így nem kizárt, hogy hamarosan majd ismét útra kelnek.

Kalandjaikat itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.