Egy olasz munkásfalu – Crespi d’Adda

Crespi d’Adda egy munkásfalu Olaszországban, melyet 1878-ban alapítottak az Adda folyó partján. A terület Capriate San Gervasio településhez, Bergamo megyéhez (Lombardia) tartozik.

1995 óta az UNESCO Világörökség listáján szerepel 730-as azonosító számmal.

WP_20160702_11_01_50_Pro

A falu az egyik legérdekesebb példája a munkásfalvak olaszországi megjelenésének. A hely eredeti, szinte tökéletes állapotban maradt fenn.

A falut érdemes először a falu szélén lévő kilátóból megnézni, nagyjából be lehet tájolni, hogy mi merre található, merre érdemes elindulni felfedezőútra.

A gyárat és a falut a 19. század végén -az olaszországi ipari forradalom kezdete idején- alapította Cristoforo Benigno Crespi, hogy elszállásolja a textil-gyári munkásokat. Cristoforo Beningo Crespi 1877-ben 85 hektár földet vásárol, valamint engedélyt kér az Adda folyó vizének használatára.

Cristoforo Benigno Crespi szobra
Cristoforo Benigno Crespi szobra

 

  1. július 25-én a átadják a gyárat, és 5000 orsóval megindul a munka.
A gyárépület főbejárata
A gyárépület főbejárata

 

Ugyanebben az évben kezdik el építeni a munkásfalut. Három emeletes házakban házanként 40 szoba volt.

Lakóépületek
Lakóépületek

 

A falu végső formáját Cristoforo fia, Silvio Benigno Crespi adta, aki német és angol pamut malmok működését tanulmányozta. Neki köszönhető a város jelenleg is látható formája. Kényelmes házakat és szolgáltatásokat nyújtott a munkáscsaládoknak annak érdekében, hogy stabil munkaerőt tarthassanak fenn, és megakadályozzák a sztrájkot.

1884-ben megnyílik az iskola. Ugyanebben az évben kezdenek elektromos világítást használni a gyárban.

Iskola
Iskola

 

1886-98-ig épültek az új munkásszállások. Megszűnnek a hálófülke jellegű szállások, egyedi lakások épülnek, maximum 2 család számára. A felvilágosult tőkés vállalkozók a kor szociális doktrínáinak, szociológiai áramlatainak köszönhetően munkásaiknak olyan életkörülményeket kívántak biztosítani, mellyel megóvják alkalmazottaik egészségét, biztosítják megélhetésüket, segítik családtagjaikat. A Crespi család a munkásoknak nemcsak házakat, lakásokat építtetett, hanem templomot, iskolát, kórházat, közösségi házat, színházat, közfürdőt, mosodát is.

1889-ben a falut Crespi d’Adda-nak hívják. Ugyanebben az évben, az alapító fia, Silvio, 21 évesen a gyár vezérigazgatója lesz.

1892-ben a gyár tovább nő. Már 30 000 orsóval dolgoznak. A gyárat privát telefonvonal köti össze Milánóval.

1893-ban befejezik a templom építését.

A templom, mely másolata a reneszánsz Santa Maria di Piazza kápolnának Busto Arsizio-ban, a Crespi család szülővárosában.
A templom, mely másolata a reneszánsz Santa Maria di Piazza kápolnának Busto Arsizio-ban, a Crespi család szülővárosában.

 

1894-ben elkészül a Crespi villa, a Crespi család kastélya.

1896-1907: épül a mauzóleum és a temető.

Mauzóleum és temető
Mauzóleum és temető

 

1904-ben megalapítják a Trezzo sull’Adda vízerőművet. A munkáscsaládok a vízerőmű révén ingyen kaptak áramot is.

1912-ben a gyár az egyike az ország legnagyobb textil exportőreinek.

1914-ben krízis a textiliparban. A család el kell hogy adja festmény-gyűjteményét.

1915-18: az I. Világháború alatt repülőkhöz gyártanak anyagokat, minden kapacitásukkal, hatalmas a profit.

A munkásfalu az 1920-as évekre készült el, és az alkalmazottaknak és családjuknak magas életszínvonalú lakhatást biztosított több családi rezidenciában, melyek mindegyikéhez saját kert tartozott, valamint közösségi szolgáltatásokat, amelyek jóval megelőzték korát.

Az egész város egy geometriailag szabályos alakú formát kapott, melyet a Capriate főutca szel ketté. Az üzemi épületek és az irodák találhatók ennek az útnak az egyik oldalán, az Adda folyó bal partján, maga a falu pedig az út szemközti oldalán négyzetrácsosan kialakított utak mentén három sorban. A házak egymástól eltérő stílusúak, szép városképet adnak. A különböző stílusú házakban a gyárban betöltött pozíció szerint voltak elszállásolva a munkások. (A ranglétra alján lévők kisebb és egyszerűbb, a ranglétrán magasabban lévők nagyobb, villaszerű házakat kaptak.) A gyárigazgatók házai a munkások házaitól délre találhatók.

Munkások lakásai
Munkások lakásai

 

Osztályvezetők / igazgatók lakásai
Osztályvezetők / igazgatók lakásai

 

1927-ben az orsók száma 80 000.

1928-ban nagy ünnepség a gyár fennállásának 50. évfordulója alkalmából. Átadják az új szabadidős klubot.

1929-ben hatalmas a gyár adóssága. A gyár tulajdonosainak paternalista gondoskodása munkásaik fölött a gazdasági világválság (1929-33) idejéig tartott, a munkásvárosban végig a Crespi társaság oltalma, gondoskodása alatt éltek az iparosok és családtagjaik.

1943-ban a bombázások során megsérül a családi kastély, és az irattár nagy része megsemmisül a tűzben.

1944-ben meghal Silvio Crespi.

1969-ben eladják a gyárat, majd innentől folyamatosan cserélődnek a tulajdonosok.

A város a cég tulajdonában maradt az 1970-es évekig, amikor aztán sok épületet, különösen a házakat, eladták magánszemélyeknek. Az elnéptelenedés következtében az ipari tevékenység jelentősen csökkent.

2003-ban a gyár bezárja kapuit. Ennek eredményeképpen maradtak sértetlenek az állami, a magán és ipari épületek, és nem bontották le vagy módosították őket lényegesen.

Napjainkban a faluban nagyrészt az egykori munkások leszármazottai élnek.

Bár a falu érintetlen maradt, a változó gazdasági és társadalmi feltételek, különösen a csökkenő népesség jelentenek potenciális veszélyt a megmaradására. Ezt a veszélyt enyhíthetik a demográfiai és társadalmi-gazdasági tervben a közelmúltban bekövetkezett kedvező változások.

 

Ez a cikk a Mindenüttjóóó blogon is megjelent

1 Megjegyzés Tags:

Szerző:

Mindenüttjóóó

Mindenüttjóóó

Bernie jelenleg légiutaskisérőként dolgozik és Európa szerte repked Olaszországot használva főhadiszállásaként. Már rég nem hisz a véletlenekben; rájött, hogy az élete nem véletlenül olyan amilyen. Már régóta tudja, hogy minden ami vele valaha történt -legyen az jó vagy rossz- az kellett ahhoz, hogy most az legyen aki, és ott tartson ahol van most, vagyis végre a munkája a hobbija, vagyis hobbija a munkája.

Mottója: “Nem az tud valamicskét, aki sokáig él, hanem aki sokat utazik.” (Török közmondás)

Bernie kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.