Az Etna meghódítása – Olaszország

Autóval utazni Szicíliába örök élmény! Keresztül az Olasz csizmán, érintve sok-sok tartományt a 20-ból, mintegy 14-et, három tenger partjánál rácsodálkozni a tájak változatosságára, vidám, barátságos, büszke emberekkel találkozni. Kell ennél több egy nyaraláson?  Most látogassunk el közösen az Etnához, Európa legmagasabb működő vulkánjához, látogassunk meg a főkráter helyett néhány parazitakrátert, sétáljunk a holdbéli tájon, majd pihenésként sütkérezzünk egyet a közeli tengerparton!

Bepillantás a hétköznapokba

A szállásunk kis erkélyéről három dologba pillanthattunk be. Első a szicíliai élet: az alattunk elhelyezkedő udvar egy asztalosműhelyhez hasonlított, ahol már korán reggel megkezdődött a munka, a hosszú deszkák, kis 3 kerekű motoros furgonra pakolása.  Vagyis arrafelé sem csak sziesztából áll a nap, korán, még a hűvösben megkezdődik a kemény munka.

A második a vár, mely fenn, az utca másik oldalán felügyelt minket és a környéket.

Castiglione di Sicilia, a vár
Castiglione di Sicilia vára

 

A harmadik pedig, a káprázatos kilátás, a völgyre, illetve a jobbra magasodó hegyekre.

Castiglione di Sicilia, kilátás a szobánk ablakából
Castiglione di Sicilia, kilátás a szobánk ablakából

 

Castiglione di Sicilia középkori városkája 600 méter magasan húzódik fel a sziklás domboldalba az Alcantara folyó völgyéből. Neve a latin Castrum Leonis „az oroszlán vára” elnevezésből származik, mivel a közelben magasodó sziklákat oroszlánnak nevezték. Az arab időkben alakították ki a környéket megfigyelő erődítményt, majd a normann dinasztiák uralkodása idején királyi város volt. Látnivalói a templomok, a vár, s a várostól nem messze található bizánci templom a „Cuba”, illetve a gyönyörű természeti környezete.

Mivel mi voltunk az egyetlen lakók a vár alatti házban, így a reggeli, a pár száz méterrel lentebb, található másik szálláshelyen került felszolgálásra. Lesétáltunk a széles, kanyargós úton, a szűk kis utcácskában lévő B&B-hez. Szép, virágos teraszon terítették meg az asztalt számunkra. A reggeli igazán bőséges volt, frissen facsart narancslével, s a környék gyümölcseivel. Jól belaktunk, s visszasétáltunk a még kellemesen simogató reggeli levegőben.

Az Etna meghódítása

Az Etna Európa legmagasabb működő vulkánja. Körülbelül 3350 méteres magassága minden kitörés alkalmával változik, ezért pontosan nem meghatározható.

A pöfékelő Etna
A pöfékelő Etna, Világörökség helyszín

 

Szállásunk a tűzhányó északi oldalán feküdt, úgy gondoltuk, hogy körbejárjuk. Nyugatról közelítettünk felé. Randazzoban még megtankoltunk, nehogy pont a legveszélyesebb pillanatban fogyjon ki az éltető üzemanyag és ne tudjunk elmenekülni egy esetleges kitörés elől.

Bronte felé vettük az irányt. Ezen az oldalon sík vidék fogadott bennünket termékeny földekkel, az útról a meredek zöldellő hegyoldaltól nem lehetett messzire látni. Nicolosi felé már keskenyebb, kanyargósabb lett, s egyre beljebb és feljebb haladtunk. A látvány, s a színek kontrasztja igen megkapó volt. A sárgán virágzó rekettyés csak úgy világított a fekete lávakövek között. Az édeskés illat pemetefűcukorkára emlékeztetett.

Emlékhely a hegyre vezető úton
Emlékhely a hegyre vezető úton

 

Hamarosan megérkeztünk a kötélpálya alsó végállomásán kialakított parkolóhoz. Mivel több helyen olvastuk és barátoktól is azt hallottuk, hogy fenn hideg van, bármilyen jó idő is legyen lent, ezért pulóvereket, direkt erre a célra hozott tavaszi dzsekiket és bakancsokat gyömöszöltünk egy hátizsákba.Nagyon meleg volt, de sortjainkat farmerra, szandáljainkat bakancsra cseréltük. Kételkedtünk benne, hogy szükség lesz-e a zsákban lapuló holmira, de azért magunkkal vittük.

A jegyek megvásárlásánál elég mélyen a zsebünkbe kellet nyúlnunk. A jegy tartalmazta a lanovkázást oda-vissza, a terepjáró buszokkal való továbbutazást, szintén retúr, illetve az idegenvezetést. Négyszemélyes, zárt kabinokban jutottunk fel a Montagnola nevű felső állomásig, innen terepjáró buszok vittek tovább, mivel a 2002-es kitörések a felvonó további részét elpusztították, csakúgy, mint a menedékházat.

A terepjárók
A terepjárók

 

Szerpentinúton haladtunk a sötétszürke holdbéli tájon.

Szerpentinút az Etna oldalán
Szerpentinút az Etna oldalán

 

Mikor kiszálltunk csatlakozott hozzánk egy fiatal vezető, aki csúccsal ellentétes irányban található parazitakráterekhez irányította a csoportot.Megtudtuk tőle, hogy közel 300 ilyen oldalkráter található a környéken.

Etna, parazitakáter
Etna, parazitakáter

 

A hókupacokat néhány centis fekete hamu borította, a néhány nappal korábbi kitörésre emlékeztetve. A szél fújt, de nem volt különösebben hideg, (így aztán egész utazás során hallgathattam, hogy teljesen fölöslegesen cipeltük a „télikabátokat”), a csoport nagy része sortban, pólóban és szandálban volt, egyesek strandpapucsban (utóbbit nem ajánlanám az útviszonyok miatt) – mi a békesség kedvéért magunkra húztunk egy könnyű pulóvert. Az egyre csak füstölgő főkráter innen még igen messze volt, a szintkülönbségről nem is beszélve. Kissé csalódottak voltunk, titkon azt reméltük, hogy oda jutunk, vagy legalább a közelébe. A nagyjából fél órás körséta után visszaszálltunk a terepjárókba és a már ismert úton aláereszkedtünk.

A parkolóból most kelet felé vettük az irányt. Ez az oldal lankásabb és érdekesebb, végigkísért bennünket a „pipázó” csúcs látványa.

Szicília legöregebb fája

Sant’Alfio felé fordultunk a megkövült lávafolyamok között, mert állítólag ott áll valahol, a Mizo felé vezető úton, Szicília legöregebb fája, a „Centocavalli”. A „Százlovas” fa elnevezése egy régi mondán alapul, valamikor régen egy királynő az Etna meglátogatásakor viharba keveredett, s a nagy gesztenyefa lombsátra alatt talált menedéket a százfős kíséretével együtt.

Sajnos hiába furikáztunk össze-vissza, az útlezárások között, egyik fát sem találtuk több ezer évesnek, így ez kimaradt az élményeink közül. Azóta gondolom elkészült az út és így ez az érdekesség is látogatható.

Pihenés a tengerparton

Délután Giardini – Naxos tengerpartján pihentük ki fáradalmainkat.

Naxos Szicília legrégebbi görög települése volt, itt jött létre az első görög kolónia, időszámításunk előtt 735-ben. I.e. 395-ben lakóit elűzték, s ekkor telepedtek meg a közeli hegyoldalban és alapították meg Taorminát.  Ma üdülőváros szép, homokos stranddal, tengerparti sétánnyal.

Bár egy tipikus turistalátványosságként megjelenített helyen jártunk, mégis felejthetetlen és izgalmas élmény volt egy működő vulkán oldalán kirándulni, látni az az ember küzdelmét a természettel, ami időszakokra sikerülhet, aztán kiderül, hogy mégis a természet az úr. Csodálatos és valahogy mégis félelmetes, nem véletlenül szerepel az UNESCO Világörökségi Listáján. Aki ennél különlegesebb kalandra vágyik fogadhat vezetőt a csúcshoz, esetleg felvonózás helyett térdig gázolhat a vulkáni porban.

 

Ez a cikk az autovalsziciliaba.blog.hu-n is megjelent és az utazás többi részletéről is ott olvashattok.

0 Megjegyzés Tags: , , ,

Szerző:

Csatangoló

Csatangoló

Erika nagy kalandor volt már fiatalabb korában is hiszen barátnőjével átvonatozta Kanadát és bejárta Ausztráliát. Utazás iránti vágya akkor sem csillapodott amikor családos lett. Jelenleg családjával jár-kel Európa szerte. Kalandjai a családi pár órás sétáktól, a kerékpározáson, a hétvégi kirándulásokon át, a több hetes nyaralásokig terjednek. Szívesen fedezik fel Magyarország rejtett kincseit és Európa autóval megközelíthető helyei is vonzóak számukra. A Világörökségek és a kötelező látnivalók mellett, igyekszenek úgy tervezni utazásaikat, hogy a család minden tagja tudjon valami új és izgalmas élménnyel gazdagodni.

Mottó: “A felfedezés lényege: látni azt, amit már mindenki látott; de olyat gondolni, amit senki más nem gondolt róla.”

(Szent-Györgyi Albert)

Csatangolók kalandjait itt lehet követni.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.